Könyves Kálmán, a tudós király

   A magyar történelem egyik legvitatottabb egyénisége. I. Géza fia, akit Szent László javasolt a trónra, miután rádöbbent a tényre, hogy I. Géza idősebb fia nem az ő elképzelései szerint irányítaná az országot. Egyébként Kálmán herceget a papi pályára szánta. Így lett belőle tudós, európai műveltségű uralkodó. A korabeli, nem hazai krónikák szerint is a kortárs királyokat felülmúlta tudásával. A magyar krónikák egyenesen Könyves Kálmán néven emlegetik.

   Hogy mégsem emelkedett a Szentek soraiba, azt Álmosnak – testvérének – és az őt követő Álmos-finak, a későbbi II. (Vak) Bélának köszönheti, aki II. István halála után került a trónra. Sok valótlanságot, testi fogyatékok sorát terjesztették róla, hazug módon kétségbe vonták erkölcsi magatartását is.

   Történészeink szerint szentté avatják, ha nem a megvakított Álmos utódai öröklik a trónt fia, II. István elhalálozása után.

   Kálmán királyunk 1095-ben került a trónra. Kétszer házasodott. Első felesége Felícia, szicíliai norman hercegnő volt. Két fiút szült, akik közül István érte meg a férfikort. 1110-ben a kijevi nagyfejedelem, Vladimír Monomachos lányát vette feleségül, de őt hűtlenségen érve elűzte az udvarból, az újszülöttet nem ismerte el saját fiának.

   Uralkodása kezdetén lázadó rokonai többször felbújtatták a szomszéd fejedelmeket. Például 1108-ban Kálmán Pozsonynál veri szét a támadó hordákat. Miután ezt a módszert Álmos többször is Magyarország romlására érvényesítette, a korabeli szokásokhoz híven 1115-ben Álmost és fiát is megvakítatta. Annál is inkább problémát okoztak a nyugati támadások, mivel éppen uralkodásának kezdetén – 1096-tól – vonultak át Európán az első keresztes hadak a Szentföld felé. A rabló hordákat szétverte, a rendezett lovagi seregeket békésen átengedte. Természetesen az ország határánál egyezséget kötött a csapatok vezéreivel az átvonulás elveiről.

   Külpolitikai sikerei között emlegetjük az 1102-es évet, amikor horvát királlyá koronázzák. A horvát-magyar perszonális unió 1918-ban szűnt meg. 1105-ben Dalmácia területével növelte országa területét. Külpolitikai sikerei között emlegetjük Szent László lányának, Piroskának a férjhez adását II. Komnészosz János bizánci császárhoz. A görögök Iréné néven emlegetik, s halála után szentté avatták. A király sikertelenül avatkozott be az orosz fejedelmek közötti belviszályokba. Azokban az években, amikor Nyugat-Európában a zsidók üldöztetésnek voltak kitéve, Kálmán király elrendelte, hogy Magyarországon birtokaik lehessenek a zsidóknak. Az országban élő mohamedánokat a kereszténység felvételére bíztatta.

   A korabeli Európa legműveltebb uralkodójaként Szent István mellett a legnagyobb törvényhozónk. Két törvénykönyve és három egyházi ügyekkel foglalkozó határozatai ennek a bizonyítékai. Adóreformot hajtott végre, s megváltoztatta az igazságszolgáltatás rendjét. A forróvíz- és a tüzesvas- próbát csak a püspöki székhelyeken és nagyobb prépostságoknál engedélyezte. „A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak!” adta ki rendeleteit. Kálmán törvényben erősítette meg elhatározását, melynek értelmében a magyar királyi koronát és trónt az uralkodó legidősebb fia örökölje.

   Hozzájárult Magyarországon a cölibátus, a papi nőtlenség bevezetéséhez, valamint lemondott arról a jogáról, hogy a papi méltóságokat (investitúra) ő nevezze ki.

   Uralkodása idején született az első magyar történelmi krónika (sajnos nem maradt ránk), s valószínűleg Hartrik püspök Szent István legendája, valamint Szent Gellért kisebbik legendája is. Ő volt a nyitrai püspökség alapítója. II. Orbán pápa levélben dícsérte a nagy műveltségű és sok könyvvel rendelkező Kálmánt. Rogeriusz a 12. században a királyi család szentjei között emlegette.

   Végakarata szerint a székesfehérvári bazilikán helyezték örök nyugalomra, I. Szent István mellé.

Dr. Pukkai László

Irodalom:
Magyar életrajzi lexikon, 1967.
Csorba Csaba: A magyarok vezérei, 2008.
Mitlák Ferenc: Képes magyar história, 2007.
Magyarország képes története, 2005.