Kocsis Győző: Akikért nem szólt a harang

   A szerző nyomon követi annak az 50 vágkirályfai születésű és illetőségű férfinak a sorsát, akiket a világháború, az emberiség e szörnyetege örökre elválasztott az őket hazaváró szülőktől, feleségektől, gyermekektől, a szepegve váró falutól. 
A béke oltárán ez a könyv, ez a gondosan elő – és elkészített munka sok száz erkölcsöt hirdető újságcikkel, etikaórával vetekszik. 

  Az „időt” abban az értelemben idézem, hogy egyrészt kívánatos lenne, ha követői akadnának a szerzőnek a Mátyusföld többi településén is, másrészt talán még módjukban lenne az eseményeket átélt személyekkel, hozzátartozókkal elbeszélgetni, visszaemlékezni, hogy az igaz és elfogadható levéltári adatokat – a szerző unkájának ez is nagyon fontos részét képezi – életszerűvé varázsolhassuk ebben az érzelmekben nem éppen telítődött világgal.

   Külön értéke e munkának az összegyűjtött fényképek, és a sokatmondó, a világháború eseményeit, ha fonák módon is (hiszen cenzúrázták azokat), de kifejezően közvetítő tábori képeslapok.

   „Ez a könyv azonkívül, hogy emlékeztető és figyelmeztető céllal íródott, egyben érzelmek és a tiszteletadás tolmácsolója is. Amikor tollat ragadtam, hogy azokra emlékeztessek, akik özvegyeket, félárvákat, zokogó édesanyákat, bánkódó édesapákat hagytak hátra, elsősorban saját édesapámra, Kocsis Józsefre gondoltam, az ő emléke előtt tisztelegve kezdtem róni e sorokat. Az ő elbeszélései nyomán gondolatban én is bejártam a Volga és a Don menti csatatereket, átélhettem a Voronyezsi áttörés borzalmait. Beszámolói alapján részben el tudtam képzelni, hogyan vívott csatát nap mint nap, miként élte meg a kegyetlen hideg orosz teleket, hogyan élte túl azt a hat évet, amikor távol volt családjától. Szem – és fültanúja volt az utolsó istenhozzádoknak, a jajkiáltásoknak, az egy – karéj – kenyér osztásának, az elhangzott könyörgéseknek, az arcokra fagyott könnyeknek és hírhozója az utolsó üzeneteknek. Őt az Isten a hazatérés örömében részesítette. Köszönöm Istenem!

A kiadvány 2011. novemberében jelent meg a Bethlen Gábor Alap és Vágkirályfa község önkormányzatának támogatásával.