A kitagadás az örökhagyó egyoldalú végintézkedése arra a személyre vonatkozóan, aki a Polgári Törvénykönyv (40/1964 sz. többször módosított törvény) értelmében kötelesrészre jogosult. Ezek az örökhagyó utódai (gyermekei, unokái stb.), akiket az öröklési jog fokozott védelemben részesít, s emiatt a hagyatékból minimum-részesedés illeti meg őket, amely akkor is jár, ha végrendelet alapján nem örökölnének e személyek. Kötelesrész címén a nagykorú leszármazót annak fele illeti, ami neki mint törvényes örökösnek jutna. kiskorú leszármazónak pedig az egész törvényes örökrésze jár, hacsak nem olyan személyről van szó, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. Amennyiben a végrendelet ezzel nincs összhangban, részben vagy teljesen érvénytelenné válik.
A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli. Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult az örökhagyóról a jóerkölccsel szembeütközően nem gondoskodik annak betegsége alatt, időskorban vagy egyéb súlyos esetben;
Bármely okra is hivatkozik az örökhagyó, jó, ha azt minél pontosabban kifejti, hogy minimalizálja a kitagadás érvénytelenítésének esélyét. Ilyen szempontból csak a c) pont szerinti kitagadás egyértelmű, az összes többi nagyon relatív ok, melynek megítélése függ a konkrét körülményektől, elsősorban a kitagadott személy objektív képességeitől és lehetőségeitől, valamint a társadalmi normáktól is. Ha pl. az örökhagyó elutasította a kötelesrészre jogosult segítségét vagy ténylegesen nem volt szüksége segítségre, nem hivatkozhat érvényesen az a) pont szerinti okra.
A kitagadás lehet a végrendelet része vagy egy külön okiratba is bele lehet foglalni, melynek formájára és visszavonására ugyanazon szabályok érvényesek, mint a végrendeletre. A kitagadott személy helyébe annak utódai lépnek, hacsak az örökhagyó nem rendelkezett arról, hogy a kitagadás következményei rájuk is vonatkoznak.
Mgr. Szekeres Klaudia, ügyvéd
(Tel.: 0914-240723, 031-7796006)