Kiskirályok kora Magyarországon

   A hivatalos történetírás tartományúri hatalomnak nevezi a 13. század végén kialakult helyzetet, amikor az Árpád-ház kihalása után központi hatalom, vagy erőskezű király híján egyes tartományok urai felosztották egymás között az országot.

   A történelmi fogalomtár a következőképpen fogalmaz: „ezek a kiskirályok uralkodóként viselkedtek, udvartartást építettek ki, szuverén hatalomként érintkeztek külországokkal, pénzt verettek.”

   Károly Róbert fokozatosan leverte őket, s a magyar történelemben később már nem találkozunk velük, bár próbálkozások történtek.

   Kiskirályként emlegetik tankönyveink Aba Amadét, Ákos Istvánt, Borsa Kopaszt, Csák Mátét vagy Kán Lászlót.

   A legtöbbre Csák Máté vitte. 1260-65 között születhetett. Birtokait 1283-84 táján apjától, Csák Pétertől örökölte. Támogatta III. Andrást, s ennek eredményként 1292-96 között királyi lovászmester, 1293-97-ben Pozsony megyei ispán, majd 1296-97-es években nádor.

   III. András halála után a cseh Vencelt, majd Károly Róbertet támogatta. A támogatások fejében megkapta Trencsén, Nyitra és Komárom vármegyéket (1302), majd fokozatosan megkapta, vagy elfoglalta Pozsony, Árva, Hont, Bars, Liptó, Túróc, Gömör, Nógrád vármegyéket 50-60 kisebb várral együtt.

   Közben Trencsént birodalma központjává építette ki, mint már említettük, ugyanazon tisztségekkel, mint a királyok. Ekkortól hívják őt trencséni Csák Máténak. 10 000 fős csapatát familiárisok (birodalmi kisnemesek) alkották, ehhez csatlakozott még 1700 cseh zsoldos is.

   Károly Róbert, akit a pápaság és a magyarországi papság, a városi polgárság, valamint a kis- és középnemesség zöme támogatott, csak ügyes taktikával (Divide et impera! Oszd meg és uralkodj!) tudta megtörni a kiskirályok hatalmát. Külön-külön támadta őket.

   A pápa kétszer is kiközösítette az egyházból Csák Mátét. Először 1301-ben Boccassini bíboros, amikor Vencelt és annak híveit is, 1311-ben Gentilis pápai legátus, amiért Csák Máté támadást intézett Buda vára ellen. De megemlíthetjük az 1318-as évet, amikor a kiskirály feldúlta Nyitra várát, s önkényesen kicserélte a püspököt. Ekkor a kalocsai érsek átkozta ki.

   A tartományúri hatalom 1312-ben indult gyors bomlásnak, amikor a király a kassai polgárok és kisnemesség segítségével Rozgonynál szétverte Aba Amadé csapatait, majd 1317-ben Csák Mátétól visszafoglalta Komárom, Visegrád, Fülek várát és környékét, s 1321-ben öt nap alatt Trencsént is elfoglalta.

   A sors iróniája, hogy Csák Máté a harcok alatt – nem a harcban – március 18-án elhalálozott, elkerülvén így a jogos büntetést. A második, hogy Csák Máté híve Zács Felicián 1330. április 17-én próbált bosszút állni a királyon, de a király hívei őt megölték, majd családját kiirtották.

   Sokan a történészek és a néprajzkutatók közül tájegységünk megnevezését (elnevezését) Csák Mátéval hozzák kapcsolatba. Ilyen szellemben ír munkáiban Novák Veronika, Liszka József és Méry Margit is.

Irodalom:
Tünde Lengyelová – Ivan Mrva: Historický kalendár Slovenska
Szlovák Történelmi Lexikon 2013   
Mitták Ferenc: Képes magyar história
Magyar életrajzi lexikon 1967

Dr. Pukkai László