Kisiskolák, kis iskolások

   A társadalom legelemibb része az egyént követően a család. Minden családban a jövő nemzedék, az utódok, a gyermekek boldogságának a biztosítását tartják a legfontosabb feladatnak. A felhőtlen gyermekkor biztosításának az egyik alapvető feltétele a megfelelő iskola kiválasztása, ami bizony főleg esetünkben, nemzetiségileg vegyesen lakott területen nem egy esetben komoly feladat elé állítja a fiatal családokat.

   Döntésük örök életre meghatározza gyermekük sorsát. Most nem szeretnék arra kitérni, hogy miért fontos az anyanyelvi, esetünkben a magyar tanítási nyelvű iskola választása, mivel az iskolaválasztásnál az ország vezetés, a parlament, a kormány, az oktatásügyi minisztérium felelőtlen illetékeseinek, vezetőinek javaslatára részünkre egy olyan rossz döntést, törvénymódosítást fogadott el, melynek hatása hamarosan nagyon negatívan fogja befolyásolni egyes régiók további életét, létét.

   A statisztikai adatok azt mutatják, hogy néhány éven belül Szlovákiában az iskolák mintegy negyed részét zárhatják be ennek a rossz törvénynek, hibás döntésnek a betartása esetén. Hatványozottan érvényes ez a nemzetiségi, nálunk a magyar tanítási nyelvű iskolák esetében, hiszen a számok azt mutatják, hogy néhány év múlva minden harmadik iskolánk becsukhatja kapuját.

   Annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, nagyon gyorsan az ország minden régiójában, minden településén el kell gondolkodni az érintetteknek, illetékeseknek, intézmény vezetőknek, pedagógusoknak, szülőknek, fenntartóknak, hogy gyermekeink, a család, a jövő nemzedék, a szülőföld és az ország boldogulása érdekében a lehető legjobb döntéseket hozzák.

   A jóváhagyott törvénymódosítás következtében olyan kisiskoláink szűnhetnek meg, melyekben kiváló munka folyik. Nem egy esetben összevont évfolyamokban tanuló diákok, boldog kisdiákok kerülnek át felső tagozatosként a központi iskolákba, ahol nagyszerű eredményeket tudnak elérni a munkájukat felelősségteljesen végző pedagógusaiknak, tanítóinknak, „lámpásainknak” köszönhetően.

   Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy nagyon sok esetben mi magunk, szülők, iskolaigazgatók, pedagógusok, fenntartók vagyunk azok, akik sok mindent figyelembe véve, de még több mindent elfeledve, figyelmen kívül hagyva, elébe megyünk a helytelen törvénynek, és már életbe lépése előtt (2015. szept. 1.) igyekszünk segíteni annak a megvalósítását, és a boldog jövő biztosítása helyett már most többletmunkára kényszerítjük a jövő nemzedéket, esetenként nemcsak a tíz, hanem már a 6-7 éves gyermekeinket is azzal, hogy hajnali ébresztés után késő délután visszük haza őket, kirekesztve életükből az élet mindennapi gyönyöreit, azt a valószínűleg elfeledett egészséges, főleg falusi közeget, amelyben mi is felnőhettünk.

   Jövőnk szempontjából megengedhetetlen, megbocsáthatatlan és talán megmagyarázhatatlan az a cselekedet, hogy egyes teljes felépítésű iskoláink vonzáskörzetéből esetenként mintegy félszáz diák nem a törvényben jóváhagyott hat kilométeres körzetben található, hanem lényegesen távolabbi település iskolájában folytatja tanulmányait, ezáltal leírásra, leépítésre ítélve saját települése esetleg szülőfaluja iskoláját.

   Nagy a felelősségünk. Szebb jövőnk, elsősorban gyermekeink, családunk boldogsága, településeinek fennmaradása, régiónk fejlődése érdekében kisebb-nagyobb közösségekben egymást segítve tudjuk meghozni helyes döntéseinket, tudjuk csak megtalálni helyünket itt e földön, szülőföldünkön, mely szeretnénk remélni, hogy a miénk is, a mi hazánk is.

   Ennek érdekében kell felelősségteljes, helyes döntéseinket meghozni addig, amíg nem késő, és nem mások döntenek helyettünk.

Mézes Rudolf,
a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke