Kinizsi Pál, a molnárlegényből lett hadvezér

„Két markában, na meg a foga között is egy-egy janicsárral ropta a győzelmi táncát a magyar vitéz… A törökverő Kinizsi Pál képe így maradt reánk a nép képzeletében, pedig valóban élt történelmi személy ő, akinek a nevét a krónikák is feljegyezték.”
Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1972

   A hagyományok szerint állítólag Bihar vármegye valamelyik településéről származik, édesapja molnár volt. A róla írt ifjúsági regényekben olvashatjuk, hogy már nagyon fiatalon vágyakozott a hadi életre. Szerette volna megbosszulni édesanyja halálát, aki – így mondják a regényekben – török támadások áldozatául esett. Lehet benne valami igazság, ugyanis a történelmi dokumentumok szerint a török foglyokat kegyetlen módon végezte, végeztette ki hadvezér korában is.

   A történelmi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy Mátyás király 1468-as morvaországi hadjáratában lett ismert és elismert katonai parancsnok, majd a fekete sereg (legio nigra) egyik vezére.

   A legio nigra Mátyás király állandó zsoldoshadserege. A husziták szétszóródott csapataiból, majd a felvidéki Jiskra katonáiból verbuválódott katonaság. Jelentőségük akkor emelkedett, amikor 1467-ben egyik kiemelkedő parancsnokuk Hag Ferenc (a fekete ember) is csatlakozott Mátyás király csapataihoz. A csapat 8-10 ezer fős seregtest volt. Nehéz páncélos lovasság, könnyű lovasok (a későbbi huszárok), gyalogság és tüzérség alkotta.

   Kinizsi 1474-ben Boroszlótól Krakkóig kalandozott 2000 fős zsoldos seregével, megbénítva így az utánpótlás szállítását IV. Kázmér lengyel és Ulászló cseh királyok 70 ezer fős csapatainak. Ezután kértek fegyverszünetet Mátyástól. Kinizsi Nagyvázsoly várát kapta a királytól, s vezértársától Magyar Balázstól annak lányát – Benignát – feleségül.

   1478-ban temesi ispán – az akó részek főkapitánya -, az ország bárói közé emelkedett.

   1479. október 13-án az erdélyi Kenyérmezőn ütközött meg Ali ruméliai beglerbég 50 ezer fős csapatában, aki hatalmas zsákmánnyal készült elhagyni az országot. Báthori István erdélyi vajda 20 ezres csapatával támadta a törököt. Az utolsó órában érkezett a temesi ispán – Kinizsi Pál -, aki a krónikák szerint mind a két kezében kardot forgatva fergeteges támadást indított a török ellen. A sok sebből vérző Báthori is új erővel támadt a törökre. A két tűz közé szorult ruméliai beglerbég 30 ezer fős veszteséget szenvedett. A magyarok két csapatából mintegy 8 ezerre tehető az elesettek száma. Kiszabadultak a török fogságból a magyar foglyok (nők és gyermekek) is.

   1481-ben a déli végek védelmében Krusevárnál verte meg a török csapatokat, majd a következő évben arat nagy győzelmet – Szendrőnél – a török felett. Közben 1481-ben apósával Magyar Balázzsal, Mátyás király apósát a nápolyi királyt segítve visszafoglalták Itáliában a töröktől Otrantól.

   Királya halála után nem támogatta annak fia, Corvin János, királyságát, II. Ulászló mellé állt. 1492-ben a szétzüllött, zsold nélküli fekete sereg maradványait szétverte. II. Ulászló országbíróvá emelte (index curiae = az udvar bírója). Kinizsi Pál Nagyvázsolyban követte uralkodója reneszánsz művészeteket támogató politikáját.

   Nem a harctéren lelte halálát. 1494. november 24-én agyvérzésben halt meg Szent-Kelemenen.

Irodalom:
Képes magyar historia, 2007
Magyar életrajzi lexikon, 1967

Dr. Pukkai László