Iskolás leszek

   Az új esztendővel együtt a nagycsoportos óvodások számára eljött a beíratkozások ideje is. A szülők szertartásosan elviszik jövendőbeli kisiskolásukat a beíratkozásra, megismerkednek a tanító nénivel, az iskolával, elszavalnak egy-egy verset… stb. Kívülállóként ezt látjuk. Viszont ez egy hosszú, sokszor évekig tartó folyamat eredménye, amikor a szülők fokozatosan elengedik csemetéjük kezét, először a bölcsődébe, utána az óvodába íratják, ahol megtanulják a szociális együttélés alapszabályait.

   Az iskolai élet nagyon eltérő a viszonylag szabad óvodai élettől. A zökkenőmentes beilleszkedés megkönnyítése érdekében már évekkel az iskolakezdés előtt törekednünk kell – az életkornak megfelelő feladatokkal, játékos tanulással.

   Minden szülő tisztában van azzal, hogy bizony az iskolai napirend alapjaiban tér el az óvodaitól. Már az elejétől fontos, hogy meséljenek gyermeküknek, miben is lesz ez más, mint az óvoda. Természetesen nagyon fontos, hogy semmiképpen ne ijesztgessük a gyermeket a már sokszor hallott nevelő célzatú mondatokkal: „Na majd várj, az iskolában megtanítják neked!“, „Ősztől vége a játéknak!“, majd „Ott nem lehet rendetlenkedni!“ stb. Próbáljuk meg pozitív hangvételű mondatokkal: „Ősszel, majd ha szót fogadsz a tanító néninek, egyre ügyesebb leszel, megtanulsz írni, olvasni“ stb. Jó, ha a leendő kisdiák látja szülein is mennyire örülnek ennek a változásnak, ne érzékelje a szorongást bennük. Ebben az életkorban a gyermeknek fontos, hogy azonosulni tudjanak a szülőkkel, ezért ne az iskolával kapcsolatos negatív tapasztalatokat osszák meg csemetéjükkel, emlékezzenek vissza pozitív élményeikre is, fektessék a hangsúlyt arra, hogy bizony apa és anya is volt iskolás. Sétáljanak el többször az iskola felé, és ha lehetőségük van, néha-néha kukkantsanak is be az épületbe, nézzék meg a folyosókat, termeket, hogy szeptemberben ne érje őket váratlanul a megváltozott helyszín.

   Az iskolában már komoly szabályrendszernek kell megfelelni, ezért játsszanak sokat iskolásat a gyerekkel. Társasozásnál már eljött az ideje, hogy bizony vele is betartassák a szabályokat, ne hagyják minduntalan nyerni. Meg kell tanulnia méltósággal veszteni, és így is élvezni a játékot. Részesítsék előnyben a meseolvasást a tévénézés helyett, utána pedig beszélgessenek a hallottakról, kérdezzenek vissza, mi is történt valójában a mesében. A mesekönyv képeit nézegetve takarjanak el egy-egy képet és kérdezgessék milyen színű volt a szereplő ruhája, mi volt a képen stb. Igyekezzenek, hogy mindig kerek, egész mondatokban fejezze ki magát, ha rosszul mond bármilyen szót, betűt, javítsák ki, ne hagyják hogy hibásan rögzüljön, mert ez a későbbiekben gondot okozhat az írás, olvasás helyes elsajátításánál. A helyes kiejtést segíthetjük, ha tornáztatjuk a szájizmokat, tüdőt, tehát fújjanak lufit, vagy tintából érdekes mintákat, próbálják elérni a nyelvükkel az orrukat, nyalják körbe a szájukat stb. Énekeljenek, szavaljanak és tapsolják közben a ritmust, vagy tanuljanak mondókákat, verseket, kiszámolósokat.

   Az írás-olvasás készségét nagyban befolyásolja a nagymozgás, illetve a finommotorika fejlettségi szintje is. Tanítsák meg masnit kötni, bekötni a cipőfűzőjét, begombolni a gombokat, még akkor is, ha a legtöbb esetben már tépőzárasak a gyermekruhák. Játsszanak ugróiskolát, labdázzanak sokat. Rajzoljanak, nyírjanak ki mindenféle ábrákat, utána színezzék ki azokat, fűzzenek gyöngyöt, hajtogassanak különböző kellékeket papírból (csákót, repülőt, madarat stb.). Gyúrjanak tésztát együtt (pl. mézeskalács), utána együtt vágják ki a különböző formákat, díszítsék föl a süteményt. Ha a gyermek szeret legózni, kirakózni, kockázni, közben tanulják meg a színeket, próbálják meg csoportosítani az egyes részeket különböző kategóriák alapján (színek, legnagyobb, legkisebb, kerek, négyzetes stb.). Tanuljanak meg számolni, legalább tízig.

   Fontos, hogy reális elvárásaik legyenek a gyerekkel szemben, ne tegyék túl magasra a lécet, amit utána nem tud átugrani. Ha látják, hogy vannak még hiányosságai, vagy nem szívesen csinálja ezeket a dolgokat, próbálják meg őt megfelelően motiválni. Ne feledjék, mindig a szülő ismeri a legjobban gyermekét, tegyék hát számára vonzóvá a feladatokat. Viszont, ha nincs rá igénye, akkor ne tanítsunk neki erővel betűket, írásjeleket, az az iskola feladata. A lényeg, hogy semmiképpen se érezze kötelezőnek vagy kényszerűnek a fejlesztő feladatokat, hanem kellemesen eltöltött időnek, amikor mindkét fél jól érzi magát.

PhDr. Kosinszký Réka, Vágkirályfa