Iskoláink jövője

   Az oktatási minisztérium nyári „intézkedései” miatt az elmúlt hetekben több szó esett az iskolák finanszírozásáról. Az intézkedések nemcsak a pedagógustársadalom, de a közélet érdeklődését is kiváltották. A veszélyeztetett alacsony diáklétszámú iskolák megmaradása érdekében a szlovákiai magyarok érdekeit képviselő pártok, szakmai és civil szervezetek közös lépéseket tettek. A minisztériummal való tárgyalások során elutasították a nyomásgyakorlást az iskolák fenntartóira és igazgatóira, egyértelműen kiálltak az önkormányzatiság érvényesülése mellett. Szakmai javaslatokat tettek az iskolák támogatásának igazságosabbá tételére, mivel a mostani fejkvóta rendszer igazságtalanul kevés forrást biztosít a kisiskolák számára. Csehországban az egy diákra eső fejkvóta háromszorosa a szlovákiainak. Ebből érzékelhetjük, hogy másfél évtizeddel a különválás után hová jutottunk.

   A minimális osztálylétszámok meghatározásával nemcsak további osztályösszevonásokra, de az iskolák bezárására is rákényszeríthetik az iskolákat fenntartó önkormányzatokat. Az oktatási minisztérium kizárólag a működtetés hatékonyságát veszi figyelembe, mit sem törődve azzal, hogy ez által tömegesen szűnnének meg a települések iskolái, különösen a magyarok és a szlovákok által vegyesen lakott falvakban.  Második nekifutásra a kormány rábólintott a javaslatra annak ellenére, hogy az új támogatási rendszer kidolgozása késik, és az iskolabezárások esetén a diákok utaztatása sem megoldott.

   Sajnálatos, hogy a pénzügyi válságból való európai kilábolás időszakában Szlovákia mindinkább rosszabb gazdasági helyzetbe kerül. A kormány az átmenetileg lecsökkent gyermeklétszám miatt az iskolákon kíván takarékoskodni, hogy így is segítse az állami költségvetés egyensúlyban tartását. A kikényszerített változtatásokkal együtt jár az iskolaépületek átalakítása, óvodák és az alsó tagozatos iskolák egy épületbe költöztetése, akár a szlovák és a magyar iskolák összevonása, az iskolakonyhák hatékonyabb működtetése, az iskolaépületek egyéb célokra való kihasználása, stb.. Ezekkel a gondokkal az önkormányzatok kénytelenek szembenézni. Hogy mennyibe kerülnek majd az elbocsátandó munkanélkülivé váló pedagógusok?- nem szerepel a tervezetben.

   Ha a tavalyi tanév diáklétszámait vesszük figyelembe, a törvénymódosítás hatályba lépése esetén országosan, a magyar nyelvű oktatásban 33 alsó tagozatos kisiskola és 41 teljes szervezettségű iskola felső tagozata szűnne meg. A szlovákiai magyar nemzeti közösség létszámának csökkenése ismert. A magyar oktatásban részesülő diákok létszáma esetében hasonlóan erős a fogyás. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt évtizedben 28 magyar kisiskola szűnt meg. Az asszimiláció következtében tovább csökkennek a diáklétszámok. A megszűnés határán állnak a városkörnyéki kisiskolák, az iskolabuszok színrelépésével módosulnak a teljes szervezettségű iskolák vonzáskörzetei.           

   Iskoláink sorsát azonban nem csupán a gazdasági érdekek és a politikai-hatalmi viszonyok döntik el. Rajtunk is legalább ennyire múlik! A jó iskolákon, és azon, hogy a szlovákiai magyar közösség, és ezen belül a mátyusföldi magyar lakosság mennyire érzi sajátjának anyanyelvű iskoláit. Voltak időszakok, pl. az alternatív oktatás bevezetése, vagy a kétnyelvű bizonyítványok körüli hadakozásaink idején, amikor bizonyítottuk, hogy művelődésünk és megmaradásunk érdekében, elszántak tudunk lenni.  

   Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat! – cseng a fülünkben a Kodály Zoltán által megzenésített Berzsenyi idézet. Az egyes ember és a közősség életében is vannak időszakok, amikor nehezebb eredményeket, sikereket elérni, amikor a kevesek csak lélekerővel és összefogással tudnak erőre kapni, számbelileg növekedni.  Berzsenyi emelkedett gondolata nem a csüggedésről, a belenyugvásról szól, nem arról, hogy hulljon a férgese, de arról, hogy ha tudással felvértezve, értelmesen, konok hittel és közösen cselekszünk, annak az eredményei is megmutatkoznak. Ezt a folyamatot segíthetik a fiatal szülők gyermekeik anyanyelvű iskoláztatásával.

Pék László