Ilyen is megtörténik

   Az országos futballbajnokság 4. ligájának délnyugati csoportjába három évvel ezelőtt került fel a Farkasdi FC felnőtt együttese a sportot szerető lakosok nagy örömére. Az azóta eltelt időszakban azonban a lendület alábbhagyott, a gondok szaporodtak… A kilátástalan állapot egészen január 15-ig tartott, amikor a helyi önkormányzat lakossági fórumot hívott össze, próbálták kiutat keresni, megtalálni a megfelelő megoldást… /Idézet az előző írásból./

A fórumot követően a tagsági gyűlés új vezetőséget választott, összeállt a csapat is, a cél a bennmaradás volt. Mégis megtörtént a baj. A miértekről, az eseményekről a sportszervezet volt elnökét, Molnár Istvánt kérdezem.

   A tavaszi szezon befejezése után a máshonnan szerződtetett játékosok többsége elment, néhány farkasdi focista pedig munkahelyi elfoglaltságára hivatkozva abbahagyta az aktív sportolást. Négy játékosunk maradt. Sok játékost megszólítottunk, próbáltuk feltölteni a csapatot. Úgy tűnt, sikerülni fog, ám az a 4-5 játékos, akiket a vágsellyei klub ígért, nem érkezett meg, mert a sellyeiek sem tudtak ütőképes játékosokat igazolni, maradniuk kellett. A bajnokság kezdete közeledett, a csapat nem állt össze, cselekednünk kellett: úgy döntöttünk, kijelentkezünk a bajnokságból. Nem volt könnyű döntés, de más megoldás nem létezett. Néhány játékosunk ekkor úgy döntött, más klubhoz szerződik.

Úgy tudom, a falu azért nem maradt foci nélkül, hiszen három ifi csapata van Farkasdnak.

   A fiatalok nagyon tehetségesek, nagy kár, hogy a nagycsapatba az előző években, évtizedben nem kerültek be folyamatosan a korban és játéktudásban érett játékosok. A csapat gerincét mindig hazai játékosoknak kell alkotniuk, ez a közönséget is vonzza, a fiatal focistát is lelkesíti és talán támogatók, a szponzorok is hamarabb akadnak.

Hogyan tovább? Ön szerint ilyenkor mi a megoldás, ha van egyáltalán?

   Mindenképpen az összefogást említem először. A sportszerető polgárok összefogása, a falu vezetésének támogatása a legfontosabb, illetve az irányításban, a szervező munkában szerepet vállalók megbecsülése. Becsülni azt az egyént, vállalkozót és vállalatot, akik munkával, anyagiakkal vagy erkölcsileg segítik a sportot, a focit. Hiányolom, hogy a fiatalabbak, a negyvenesekre-ötvenesekre gondolok, elsősorban olyanokra, akik maguk is aktívan sportoltak nem is olyan régen, nem vállalnak munkát a szervezet vezetőségében. Úgy látom, nem csak a pályán van szükségünk egy teljesen új generációra, hanem a helyi labdarúgás szervezésében, irányításában is. Mi idősebbek, szívesen segítünk bármilyen poszton, bármilyen munkát szívesen elvégzünk, csupán a foci iránti szeretetből.

   Bízok benne, hogy egy idő elteltével a várt összefogás megvalósul, és a gyerekek, a kölyök- és ifi csapatokban most szívvel-lélekkel játszó focistáink felküzdik magukat talán még a most otthagyott 4. ligába is.

Szabó Frigyes