Hatvanöt év

   Az évfordulók arra is valók, hogy elgondolkodjunk rajta: sok vagy kevés, amit ünneplünk éppen. Egy ember életében is lehet sok is meg kevés is, s egy szervezet életében is. A huszadikat ünneplő alig lát el a távolban rejtőzködő hatvanötödikig, a hatvanötödiket ülő visszatekintve könnyen állapítja meg: elröppent minden, ami alatta, a megélt hatvanöt alatt történt, mintha csak tegnap esett volna meg. Ez, állapíthatjuk meg nagy bölcsen, az évfordulók természetrajzához tartozik.

   Az Csemadok alapító atyái közül a még élők (sajnos, egyre kevesebben vannak velünk) szeme előtt biztosan gyakran leperegnek csehszlovákiai magyarság második világégés utáni éveit bemutató filmjének kezdő képkockái: a hontalanság évei, a deportálások és kitelepítések leállítása, a lassan enyhülő légkörben egyszercsak megjelenő magyar nyelvű napilap, a kulturális szervezet megalakulása, a magyar iskolák újraindítása. Odaát a kicsomagolni sem akaró, mert a visszatérésben konokul hívő kitelepített rokonok sokasága, idehaza a nemzetiségről lemondó, mert így birtokon belül és szülőföldön maradottak, és a jussukról, köztük a legdrágább örökségről, a nemzetiségről lemondani nem tudók, értelmiség nélkül maradottak tömege várja, lesi a fejleményeket. Nos, talán ilyenek annak a tekercsnek azok a múltat felidéző első filmkockái.

   Szövetségünk létrejöttének körülményeit kutatva jó lenne tudni hatvanöt évvel ezelőtt pontosan mi történt, s ami történt hogyan és hol esett meg? Jó lenne az akkor élők fejébe, gondolataiba látni. Mennyire komolyan gondolták az akkor élők a fentről érkező parancsokat, óhajokat? Milyen szerepet játszott a fentről történt „elrendelés” mellett a Szövetség létrejöttében a felvidéki magyarságnak a kulturális munka iránti, kétségtelenül korábban is meglévő, a Felvidéki Magyar Kulturális Egyesületben és a Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesületben megvalósult igénye? Mi már tudjuk, mert ilyen időtávlatból már jól kivehető, hogy két Csemadok volt. De vajon akkor, az egyiket alkotók tudták-e, hogy van az a másik is. Később persze tudták, mert fentről figyelmeztették is őket erre, de kezdetben, az indulásnál sejtették-e? Vagy tudták és a kezdetektől fogva egyfajta összekacsintás eredménye volt a kettősség? A szocializmus útjára lépő többi utódállamban vajon miért nem erőltették a Csemadokhoz hasonló szervezetek létrehozását? Talán azért, mert rövidesen bebizonyosodott, hogy vezetőik ígéretei ellenére sem lehet egy elképzelt szellemi akolba terelni a szabad mozgáshoz szokott nyájat? Minél több ma még élőt s emlékezni képes alapítót kell kifaggatni akkori emlékeiről, azokról is, amelyeket eddig csak magában idézett fel, magának tartott meg. Az általuk elmondottak is azt bizonyítják, hogy nagyon sok megjelent és majd megjelenő visszaemlékezést kell összevetnie a Csemadok történetét megírni szándékozónak a tényirodalommal (pl. a Csemadok levéltár anyagai), hogy lassan oszlani kezdjen a köd, kirajzolódjék a viszonylag pontos kép.

   Mikor fogjuk, vagy inkább: leszünk képesek pontosan és tárgyilagosan meghatározni a (cseh)szlovákiai magyarság életében, megmaradásában szerintünk fontos, sőt pótolhatatlan szerepet vállaló Csemadok történetét? Annak a szervezetnek a történetét, melynek hamuja alatt a rossz időkben százezer kis parázs izzott, hogy kedvező szél idején valamennyi lángra lobbanjon? Mert mi hisszük, hogy így volt, hogy voltak évek, évtizedek, amikor a hazai magyar lét a Csemadokban kapott újult erőre, s a kedvezőtlen időkben ide húzódott vissza.

   Számtalan esetben történt meg, hogy a Szövetség és az abban dolgozó lelkes emberek a történések élére álltak. Elég, ha ezerkilencszázhatvannyolcat említjük.

   Úgy érezzük, hogy a Csemadok ismét páratlan esélyt kapott azzal, hogy elnöke köztársaságielnök-jelölt lehetett. Szeretnénk azt hinni hogy a Csemadok történetét majdan megíró tényként állapít(hat)ja meg: ez az esemény a huszonegyedik század tizes éveinek elején felbomlott szlovákiai magyar egység helyreáll(ít)ásának kezdete volt, hogy  Csemadok tagsággal együtt a választók és pártok korifeusai is felismerték:  ismét eljött az alkalom az együttes fellépésre.

Görföl Jenő