Határtalanul - Kodály Zoltán Gimnázium Galánta

   A galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban és a szekszárdi Garay János Gimnázium együttműködéséről.

   2015. március 9-én reggel indultunk Galántáról Szekszárdra. Délben megálltunk Székesfehérváron, sétáltunk a városban, a délutáni órákban érkeztünk a Garay János Gimnáziumba. Bemutatták a sulit, majd az ismerkedés után hazamentünk a cserediákokkal. 

   Másnap városnézés volt. Megnéztük a fontosabb látnivalókat: Háry-szobor, Garay-szobor, Obsitos ház, Megyeháza, Polgármesteri hivatal, Babits Mihály szülőháza. Ebéd után részt vettünk Petrisék kézművesfoglalkozásán, ahol mézeskalácsokat díszíthettünk, és néztünk egy kisfilmet arról, hogy hogyan is készül a mézeskalács, a puszedlik, és a sokféle cukorka, nyalóka.

   Szerdán Gemenc volt az uticél, ahol bebarangoltuk a Bárányfoki-tanösvényt, Decsen láthattuk a babagyűjteményt, Mohácson a Történelmi emlékhelyet, a nap zárásaként pedig borokat kóstoltunk a Fritz Borházban.

   Csütörtökön két csoportra voltunk osztva. Az egyik csoport az iskola laborjában végzett kémiai, biológiai és fizikai kísérleteket, a másik csoport a városban barangolt. Délután Szekeres Vivien, a szekszárdi táncos diáklányok és én felléptük a helyi öregotthonban. Este táncház volt, amelyen mi, galántaiak, a szekszárdiak és a belga cserediákok is részt vettek.

   Pénteken részt vettünk a március 15-ei megemlékezésen, majd megismerkedtünk Pécs látnivalóival: Székesegyház, Cella Septichora Látogatóközpont, Jakováli hasszán dzsámija, majd sétáltunk a városban.

   Utolsó nap megkoszorúztuk a Garay szobrot a gimnázium épületében és elindultunk haza, Galántára.

   Június 1-jén a szekszárdiak látogattak el hozzánk. Hétfő délután városnézés volt a program, majd a fogadó diákok hazavitték a szekszárdi diákokat.

   Másnap a vöröskői várhoz látogattunk el, ahol érdekes dolgokat tudhattunk meg a várról. Majd tovább indultunk Nagyszombatba, városnézésre. Szabadprogramra is nyílt lehetőségünk, miután megnéztük a város látnivalóit. Délután kellően elfáradva, a melegnek és a város rengeteg látványosságának köszönhetően, együtt indultunk vissza Galántára.

   A következő napon Pozsony nevezetességeit tekinthettük meg és sok érdekes programban vehettünk részt. A jó hangulatú várnézést ebéd zárta a városban. Az izgalmas és igazán színes program után Galántát vettük célba, mindenki legnagyobb örömére. Ezután visszaindultunk szállásainkra, hogy kipihenjünk a nap fáradalmait és aludjunk egyet a következő nap izgalmaira.

   Csütörtökön Nyitra és Selmecbánya volt az uticél, ahol a helyi látványosságok és a történelmi emlékmű mellett egy rövid bányalátogatásra is jutott idő. A délután többi részét együtt töltöttük beszélgetéssel, sétával. Selmecbányán együtt teázhattunk tanárainkkal egy különleges teaházban.

   A pénteki napot a gimnáziumba kezdtük, ahol úszásra nyílt lehetőség, majd Deákit és Jókát vettük célba.  A deáki templomban egy idős hölgy volt az idegenvezetőnk, aki megjegyezte, hogy milyen jó így együtt látni két ország diákjait, hiszen mindegyikünkben magyar szív dobog. A templom-, illetve temetőlátogatás után a jókai vízimalomhoz vettük az irányt, ahol hasonlóan jó élményekben volt részünk. A hét végére teljesen összerázódott a csapat, a buszon hazafelé mindenki az élményeit mesélte, és érdekes sztorikkal szórakoztattuk egymást.

   Elérkezett a szombat, a búcsú ideje. Örömmel tapasztaltuk, hogy bár más-más országban élünk, más törvények vonatkoznak ránk, de a szívünk egy, ahogy azt a néni is mondta. Én úgy érzem, sikerült tartalmas időt együtt töltenünk, szép emlékeket szereznünk és tartós ismeretséget kötnünk. A program segített megmutatni, hogy bár egész máshol lakunk, a magyarságunktól nem foszthatnak meg minket. Megismerhettük a határon túli magyarok szokásait és a kultúrájukat. Remélem, sok alkalmunk lesz még a találkozásra, és hogy a program vége nem az ismeretség végét jelenti. 

Szemet Rebeka és Papp Abigél