Hanza Népfőiskola

   A galántai központú Hanza Szövetkezeti Áruközpont tevékenységéről ez újság hasábjain már többször értekeztünk. Ha nem is részletesen, de említést tettünk annak szociális, kulturális, népnevelő és népművelő tevékenységéről is.
   Megemlítettük, hogy ez a mátyusföldi (galántai) központú szövetkezeti mozgalom megalakulásától figyelemmel kísérte tagjai, alkalmazottai családi életét, különös tekintettel a nők helyzetére a családban és a szövetkezeti mozgalomban.
   A szövetkezet vezetői nem ódzkodtak a kultúrát ápoló és gyakorló művelt emberektől. Sőt, az ún. vándormozijuk működtetésével, a kéthetente megjelenő újságuk, az évente kiadott naptáruk segítségével, az énekkar rendszeres fellépéseivel arra törekedtek - ellentétben a mai közszellemmel -, hogy a szövetkezetek akár tagsági, akár alkalmazotti viszonyban lévő tagjai művelt, képzett emberekké váljanak.
   A Hanza anyagi támogatása nélkül nem nyílhatott volna meg Galántán a Szlovenszkói Magyar Tanítók Könyvesboltja, és nem épülhetett volna fel Pozsonyban a Magyar Tanítók Háza sem.
   Ahogy mondani szokták, az i betűre a pontot a Hanza Népfőiskolájának beindításával tervezte a vezetőség feltenni. Mit szerettek volna elérni? Ez a kérdés a mai napig nem veszített aktualitásából, még akkor sem, ha figyelembe vesszük az eltelt 60-70 év gazdasági, társadalmi és egyéb változásait.
   A Népfőiskola vázlatos tervét 1941-ben Szőke Péter karnagy, főszerkesztő, sokoldalú tudósember dolgozta ki. „A népfőiskola a falu számára, a paraszti közösségeknek nevel magyar és népi öntudattal rendelkező, haladó szellemű, értékes fiatalokat. A falunak, a földművességnek éppen úgy szüksége van értelmiségre, mint a polgárságnak a középosztályra.” Indokolta a népfőiskola fontosságát, a vázlatos terveit megalkotó Szőke Péter.
   A Hanza vezetése a Népfőiskola célját a következőkben jelölte meg: „A népfőiskola olyan vezetőket nevel a falunak, magából a falu népéből, akik a falu társadalmi, gazdasági és művelődési kérdéseiben tisztán látnak. A végső cél az, hogy a paraszti élet önként vállalt hivatás legyen, amely biztosítja a társadalmi felemelkedést anélkül, hogy meg kellene tőle válni.”
   A vázlatos terv szerint az anyagi kiadások a tanárok fizetése, a tanulók élelmezése és fizetésének pótlása a Hanzát terhelné, miként a tantermek és a bentlakáshoz szükséges feltételek biztosítása is. A vezetőség 100 ezer pengőt tartalékolt erre a célra. A tanítási idő 5-6 hónapban határozták meg, három harmad évre elosztva. A népfőiskola tananyaga öt tematikát ölelt fel: elemi ismeretek, általános műveltség, szakműveltség, szövetkezeti műveltség és honvédelmi nevelés. Lényegében 12 tantárgy szerepelt a tantervben: magyar nyelvtan, számolás, népi műveltség, nemzeti nevelés (történelem, irodalom, földrajz), társadalom ismeret, egészségügy, jellemnevelés, gazdasági ismeretek, közigazgatási ismertek, a falu közügyei, szövetkezeti és honvédelmi nevelés.
   Szőke Péter szigorú napirendet dolgozott ki, amelyben 6 óra elméleti és 2 óra gyakorlati foglalkozás volt kötelező a hallgatóság számára. „Egy csoportban – 5-6 hónapos tanfolyamra egyszerre 30 tanítvány járhatott. Legalább 17 éves, legföljebb 30 éves, paraszti sorsból való, tehetséges és tanulni vágyó férfiak, tekintet nélkül arra, hogy munkás, falusi iparos, cseléd, kis- vagy nagygazda családból valók-e. A népfőiskolát elvégzett férfiak neve a bizonyítványban „könyvesgazda” lenne.

                Sajnos ebből az elképzelésből, amelynek úttörői a dánok és svédek voltak, nem valósult meg semmi, mert a 17-30 éves parasztfiataloknak a pusztulással fenyegető harcterek jelentették a népfőiskolát.

Szakirodalom: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont, Galánta, Pukkai László