Halottak napja

   Nagyon érdekes dolgot mesélt nekem Balogh Vilma néni: „Tudod, ha meghalunk, Jézus aszerint ítél meg bennünket, hogyan éltünk a földön. A jók egyenest a mennyországba, a gonoszak pedig a pokolra jutnak, de aki nem volt egészen jó, sem egészen gonosz, az a tisztító­tűzbe kerül, hogy szenvedésével nyerje el a mennyek országát. Nos, ezek a tisztítótűzben szenvedők mindenszentek hajnalára szabadságot kapnak, hogy kicsit kipihenhessék szenvedéstől meggyötört lelkü­ket. Hazamehetnek körülnézni. Ezért régen az öregek egy pohár tejet hagytak éjszakára az asztalon, hogy vele megkenhessék magukat a megpörkölt lelkek, így kissé meghűlnek. Ám a szabadság ideje rövid, hajnali harangszóra vissza kell térniük. Nagyon sokan vannak és a nagy kavarodásban nem találnák sírjaikat, ha nem égnének a mécse­sek. Aki elkeveredik, egy évig fenn bolyong a földön, és mikor vissza­tér, egyenesen a pokolra jut büntetésül! – Ezt még az én nagyanyám mesélte nekem – mondta Vilma néni.”

   Manapság a gyertyagyújtás az elhunyt iránti szeretet szimbólumává vált. Régen halottak napján este otthon annyi gyertyát gyújtottunk, ahány tagú volt a család. Úgy tartottuk, akié lobogó egyenes lánggal ég, egészségben fogja folytatni az életét, akié viszont pislákol, az so­kat fog betegeskedni. Akié pedig elsőként elég, az hagyja el elsőnek a családot.