Ha bizonyítványt hoz a gyerek...

   Lassan elérkezik a az iskolaév vége, közelítünk az utolsó hajrához, amikor minden diák megpróbálja kijavítani félévi bizonyítványát. Megtörténik, hogy ez minden igyekezet ellenére sem sikerül. Gyakori eset, amikor egy kisdiák nem mer hazamenni, szorong, elkódorog, mert a bizonyítványa nem felel meg a szülői, esetlegesen a saját maga elvárásainak.

   Tudjuk, hogy egy teljesítményorientált világban élünk, ahol gyakran csak a jó jegyek, az eredmények számítanak, és nem a gyermek elégedettsége és nyugalma. Általános dolog, hogy a szülőket csak az iskolából hazatérő gyermek jegyei érdeklik, nem a közérzete, hangulata csalódásai vagy örömei. Pedig ezek a tényezők legalább olyan fontosak, mint a jó vagy rossz jegyek. Mindezekből a jelekből következtethetünk arra, hogy szüksége van-e gyermekünknek segítségre, jól érzi-e magát az osztályban, mi okoz nehézséget neki. A felnőttek sokszor elfeledik, hogy nemcsak az elsős, másodikos gyermekekkel kell együtt tanulni, vagy legalábbis segíteni a tanulásban, hanem bizony gyakran, az idősebb diákok is igénylik az odafigyelést, a plussz magyarázatot, ami lényegesen megkönnyíti a tanórákra való felkészülésüket. A rossz jegyek sosem hirtelen jönnek, hanem egy bizonyos időszak rossz teljesítményének az eredményei. Ilyenkor érdemes kapcsolatban maradni az osztályfőnökkel, a tanárokkal, érdeklődni gyermekünk felől. Ha valami gond van, az általában már áprilisban, a negyedévi értékeléskor kiderül, és akkor még mindig van lehetőség behozni a lemaradást.

   Ha a szülő úgy érzi, hogy mindent megtett, és ennek ellenére sem tapasztalt javulást - a nebuló nem szívesen jár iskolába, egyre kevesebb sikerélmény éri -, akkor fontolóra kell venni egy látogatást a nevelési tanácsadókban (minden járási városban megtalálhatók), ahol pszichológus- és speciális-pedagógus szakemberek segítségével megtalálhatják a probléma gyökerét, és orvosolhatják azt. Előfordulhat, hogy a gyermek gondjait különböző tanulási zavarok nehezítik (figyelemzavar, diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia), amelyek megoldásában a tanácsadókban segítenek.

Mit tegyünk, ha a gyermek mégis megbukott?

   Semmiképpen ne fenyegessük őt azzal, hogy rossz bizonyítvánnyal haza se menjen, látni sem akarjuk. Készüljünk fel a rossz jegyekre, tudjuk előre, milyen lesz a bizonyítványa. Próbáljuk meg együtt megbeszélni a megoldás lehetőségét, a rendszeres tanulás folyamatosságát, a javítóvizsgára való felkészülést.  Érdemes a szünidő elejét és a szünidő végét tanulással tölteni, hogy a szülőknek és a gyermeknek lehetőségük legye a kikapcsolódásra is. A gyereket semmiképpen sem hagyják magára, a nehezebb tananyagoknál érdemes tanárt fogadni mellé.

Egész évben figyeljünk gyermekünk teljesítményére. Odafigyelésünkkel, szeretetünkkel csodákat lehet művelni.