Tekintsük át az idősebb gyümölcsfák koronáját, és a száraz, egymást keresztező, sűrűn álló vesszőket, ágakat vágjuk ki, hogy a korona áttekinthető, szellős, napsütéses legyen.
Le kell szedni a fákról és el kell égetni a moníliás gyümölcsmúmiákat, amelyek tavasszal milliószámra szórnák szét a fertőző spóráikat! Fordítsanak nagy figyelmet a meggyfákra, mert ezek az utóbbi években különösen sokat szenvedtek a moníliás fertőzéstől. Vágják le tőből a lisztharmatos, a levéltetves és a tűzelhalásos almafavesszőket!
Ne késlekedjenek a fák törzsének és vastagabb ágainak tisztogatásával, mert a felváló kéregpikkelyek alatt a gombaspórák és a rovartojások sokasága talált téli búvóhelyet. A lekapart hulladékot gondosan össze kell takarítani és el kell égetni!
A termő gyümölcsfák törzsén minden bizonnyal találnak mély repedéseket és fagyfoltokat. Ha ezeket nem gondozzák, akkor évről-évre kiterjedtebbek lesznek és gyakran taplógombák is megjelennek rajtuk, kiodvasodnak, és előbb-utóbb a fa pusztulását okozzák. Kéregkaparóval, éles késsel annyira ki kell tisztítani a sebeket, hogy eleven, világoszöld szövet legyen a felszínen és azt sebvédő anyaggal (fabalzsammal) be kell kenni.
Józsi bácsi