Gondolkozzunk együtt!

   A rendszerváltás után Mátyusföld központjában Galántán és annak környékén üzletházak sora épült fel. A hazai vásárlók eddig szokatlan jelenséggel találkozhattak. Aránytalanul olcsón vásárolhatták meg azokat a termékeket (főleg mezőgazdasági jellegűeket), amelyeket eddig a falusi ember otthon termesztett, s természetesen minőségileg kifogástalanabb volt, mint az üzletláncok által árusítottaké.
   Emellett a permetezőszerek és egyéb zöldségeket és gyümölcsöket kezelő készítmények árai pedig az egekig emelkedtek.

   Mivel Mátyusföld (de az ország és a környező államok) lakosai kevésbé voltak járatosak az árpolitikában, vagy az áru minőségi értékelésében, szinte kivétel nélkül abbahagyták kertjeik művelését, gyümölcsöseik kezelését, ápolását mondván, a permetezőszerek és egyéb védőszerek annyira drágák, hogy nem érdemes vásárolni őket. Mindez érthető, hiszen a nyugdíjak és keresetek alacsony volta távolról sem hasonlítható össze a nyugati országokból ide települő üzletláncok lakosaiéval. Érdemes elmélkedni a bekövetkezett adott állapotokról és az azóta tapasztalható visszarendeződésről is.

Mégpedig:
   Az egyik a falu el- és megtartó szerepe, a második az idősekre (nyugdíjasokra) kifejtett lélektani hatás.  
   Közvetlen őseink, akik több gazdasági – társadalmi változás szemtanúi, szenvedő alanyai voltak, az adott események bekövetkeztekor gyakran hangoztatták, hogy a gazdasági válságok, társadalmi változások idején a vidéki, a falusi emberek nem éheztek, ha netán háztartási, gazdasági eszközöket az adott helyzetben nem is tudtak vásárolni. Ugyanis többségük rendelkezett kisebb-nagyobb földterülettel, kerttel, ahol az alapvető élelmiszereket kitermelte. A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a szakemberek véleménye szerint a múlt század derekán egy 5-6 tagú család eltartásához 4-5 ha termőterületre volt szükség. Ami azt is jelentette, hogy a családtagok nem kényszerültek más munkáltató szolgáltatásait igénybe venni.

   Az elenyészően kisszámú nincstelenről a közösség, a település gondoskodott: a község költségvetéséből tartották el az ispotályokat és lakóit.
Az ú.n. szocializmus negyven egynéhány éve alatt ez a kérdés ideológiai jelentéssel bírt: a társadalom sem a munkanélküliséget, sem a nincstelenséget nem engedte meg magának.

   A mostani nyugdíjasok az előző évszázad szülöttei. A statisztikai adatok szerint a 80-as, 90-es években az átlagos életkor nálunk is megnövekedett, melynek szociális, egészségügyi előzményei és velejárói voltak.            

   A 2002-es és a legújabb népösszeírási adatok, statisztikák az elmondottakat már nem támasztják alá. Sőt! Csökkent, megrövidült az életkor.

  Ehhez a csökkenéshez járulnak hozzá az említett tényezők mellett a szervesen idetartozó lélektani tényezők is, amelyekkel az időskor lelki problémáival nem biztos, hogy kellő mértékben foglalkoznak pszichológusaink, társadalmunkat így-úgy irányító politikusaink.

   Az idős ember életkedve, kreativitása attól függ, mennyire érzi azt, hogy szüksége van rá a családnak, közösségének, a társadalomnak, amelyben élete javát leélte.

   Ezért mondom és írom, hogy az idős emberek ne adják fel a sok évezred alatt kialakult el- és megtartó erő összetevőit. Sok-sok évvel hosszabbíthatják meg életüket, ha munkálkodnak a kertben, a ház körül. Szeretetükkel övezik unokáikat, családjukat

Dr. Pukkai László