Galamblelkű

   Hun vót, hun nem vót, ét eccer egy király. Ez a király arrú vót nevezetes, hogy minden vagyonát eltíkozúta. Üres vót a kincstár de kiűrűt ám a magtár is. Uram királyom, má egy kenyírnek való búza sincs – jelentette a pék. A király tanácstalan lett de csakhama eszibe jutott hogy a Feketevíz partján hatalmas kiterjedísű gabonafődeket látott. Portázásai során, itt szokott átkenyi a Ríven, Nem is híták ezt a rív körüli települíst máskípp mint Királyrív. Tüstént kiatta poroszlóinak a parancsot – lesöpörnyi minden pallást, átkutatnyi a kamrákot, ide hozzatok minden szem búzát amit csak talátok.

   Hiábo könyörögtek a szegíny emberek, hogy búza nékű íheznek majd, s mit vetnek fődecskíjükbe, a poroszlók meg se hallották. Sorba járták a kunyhókot és már ippen jelentenyi akarták a királynok, hogy minden szem a szekereken van, amikor az erdőszíli fák takarásábo még egy viskót pillantottak meg.

   Odahajtottak a szekerekkel, hát uramfia mit látnok ? Egy fiút, aki kosarábul tiszta búzávó etette a galambokot, közben úgy tubíkút hogy azt hivén az ember, hogy beszíget velük. Nem is híták ezt a fiút máskípp mint Galamblelkűnek. Odacsalogatta a környíkrű az összes galambot. A poroszlók evettík a kosarát, de a fiú gyorsan tenyeribe zárt néhány magot, hogy legalább a beteg fiókáknak jusson. Ám az egyik poroszló észrevette. Ustorát megsuhogtatta és a magok a fődre hullottak, a galambok meg huss főröpűtek. Nem szátok messzire csak a szekerekre. Megmártották csőrüköt a búzarakásbo és eröpütek – minhta egy nagy szürek fölhő kúszott vóna, és lereszkettek a szántófődre. Csőrükbű odaejtettík a magot, sietve bekaparták hogy emberi szem még csak ne is láthossa. És a szürke fölhő szát oda-vissza, oda-vissza, mire a poroszlók észbe kaptak a szekerek má kiürűtek. Üres kézze nem mertek a király elí járúnyi, inkább ebujdostak.

   A következő év nyarán mindenki nagyon ecsudázozott aki a rév felé járt. Nem csak a fődeken, hanem a kunyhók körű is aranyló búzatenger ringott. Íletre ketek a fődbe kapart búzaszemek. Hogy mi lett a királlyó? Elatta a koronáját is, és anníkű má nem is király a király, így az emberek ekergettík.