Karácsony Lászlóné Kohút Magda, az óvoda már nyugdíjba vonult igazgatónője hívta fel rá a figyelmemet: Még hiányzik az óvoda története. Pirul érte az arcom, lám, a legkisebbekről megfeledkeztem. Pedig népraji előadásaim során nem egyszer idéztem Kodály Zoltán szavait: "Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." Nemzeti közösségünk életében ez hatványozottan igaz. Hiszen az óvoda közösségünk bölcsője, megmaradásunk alapfeltétele.
Munkámban jelentős forrásanyagnak számított az óvoda, valamint a tallósi községi népiskola krónikája. Külön elismerést érdemelnek az óvodakrónikában sorjázó bejegyzések, melyek nemcsak gazdag tevékenységről tanúskodnak, hanem az óvodai munkaközösség gyermekekhez és egymáshoz való szeretetteljes viszonyulásáról is. A fényképek melletti rajzok szintén sok mindenről árulkodnak. A helyi plébániahivatal és a községi hivatal irattárát is tüzetesen átböngésztem, sajnálatos módon azonban az 1948-as év előtti időkből kevés feljegyzésre találtam. Ha valaki a jövőben majd vállalkozik rá, levéltári kutatásokkal bizonyára még értékes adatokkal gazdagíthatja szerény munkámat.
S végül jegyezzem meg, hogy van valami, amit a legjobb óvoda és iskola sem tud pótolni. Ez a családi nevelés, melyről Papp Lajos így nyilatkozik: "Ahhoz, hogy a gyermekek felnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobában külön tévé, a gyermekneveléshez család kell. A lépcsőfokok: család, óvoda, iskola."
• • •
Fontos állomása volt a magyar óvodaügy történetének a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület megalapítása 1936-ban. Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós is támogatta a kisdedóvók létesítését. Az első falusi kisdedóvót 1936-ban Bezerédy Amália hozta létre a Tolna megyei Hídja-pusztán az uradalmi cselédek gyermekei számára. Egy óvó és egy segédnő foglalkozott itt a 40-60 főnyi gyermekcsoporttal, köztük az ő lányával, Flórival is. A kislánya számára írt meséket, versikéket, gyermekjátékokat és dalokat tartalmazó Flóri könyve című híressé vált alkotása 1839-ben jelent meg és több kiadást ért meg. Az első óvodapedagógusok férfiak voltak, s csak 1862-től vált lehetővé, hogy az óvóképzőbe a nők is felvételt nyerjenek.
Az óvodák nem tartoztak a hivatalos intézményrendszerhez, odaadó polgárok adományai révén működtek. Csupán 1891-ben lépett életbe a kisdedóvást szabályozó törvény, amely kimondja, hogy az óvodák felett az állam gyakorolja a felügyeleti jogot és előírta az óvodák feladatait. Az óvoda belső életére vonatkoztak a törvénykövetkező sorai: A gyermeknek fohászszerű imára, értelmes beszédre és énekre oktatása, koronkint, tekintettel az értelem fejlesztésére is, korukhoz mért testgyakorlattal és játékkal foglalkoztatása, testi és szellemi erejüket meg nem terhelő, de ügyességüket fokozó kézi munkára, valamint rendre, tisztaságra és illedelmes magaviseletre szoktatása. Törvénybe foglalták, hogy az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény.
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
