Ft. Csutora Istvánra, Deáki és Pered plébánosára emlékezünk

   Június végén érte Deáki és Pered hitközségeit a szomorú hír, hogy örökre búcsút kell mondanunk Csutora István plébános úrnak.

   Plébános úr 1986 tavaszán érkezett Deákira, ahol plébániai kormányzóként szolgált halála napjáig. Néhány évvel később átvette a szomszédos település, Pered hitéletének vezetését is, ahol szintén haláláig végezte odaadással a rá kirótt feladatot.

   29 éves deáki pályafutása során plébános úr megannyi hit- és közéleti szervező munkában vállalt akívan szerepet, de az egyházi épületek felújításában is nagy érdemei vannak. Először - 1986 és 1987 között -, a plébánia épületének felújítását felügyelte, mely hosszú évekig otthonául is szolgált. Majd Bukovszky János, akkori polgármesterrel együtt intézte és felügyelte a deáki, műemlékként nyilvántartott Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus templom komplex felújító munkálatait, melyek 1993-tól 2005-ig tartottak. Ez idő alatt megújult a tetőszerkezet, melynek első részét 1996-ban kezdték el tatarozni, majd, 1998-ban fejeződött be a folyamat, melynek eredménye a neoromán templom teljesen helyreállított tetőtere lett. A teljes felújítási munkálatok során megújultak az ólomüveg ablakok és  a tornyok. Külső és belső vakolatcserére, festésre került sor, megújult a bútorzat, restaurálták a freskókat. Plébános úr lelkesen, tettvágytól hajtva fogott hozzá mindehhez, hogy utána még sok-sok évig misézhessen a megújult falak közt.

   Szintén az ő szolgálati idejéhez köthető a Halotti beszéd és könyörgés című festmény felszentelése, melyet egy kárpátaljai művész ajándékozott a templomnak. A plébános úr 2005-ben avatta fel azt az emlékművet, amely Serédi Jusztínián bíboros hercegprímás, a falu neves szülöttje halálának 60-dik évfordulója alkalmából került elhelyezésre, így tisztelegve a múlt nagyjai előtt, hangsúlyozva a ma élők számára örökségünk fontosságát, elődeink tevékenységének jelentőségét.

   Csutora István atya 1949. május 23-án született Szencen. Iskoláit is itt végezte, 1967-ben érettségizett szülővárosában. Útja a gimnáziumi évek után nem vezetett egyenesen a papi hivatáshoz. A szeminárium előtt néhány évig Pozsonyban, a Pravda nyomdájában nyomdászként dolgozot. Teológiai tanulmányait 1971-ben kezdte Pozsonyban, éppen azokban az években, amikor az egyházat több támadás, mint támogatás érte. Minden nehézség ellenére 1976. június 6-án Pozsonyban, Gábriš Gyula püspök úr szentelte pappá.

   Egyházi szolgálatát 1976-ban Dunaszerdahelyen kezdte káplánként. Második állomáshelye 1977-ben Balony község volt, ahol plébániai kormányzóként tevékenykedett. 1978-ban áthelyezték, ismét plébániai kormányzónak, Vicsápapátiba. Egyházi pályafutásának jelentős hányadát Deákiban, valamint Pereden töltötte.

   2015. július 1-én, személyes kérésének eleget téve, a gyászolók sokasága a deáki temetőben kísérte el utolsó útján, végső nyughelyére. A gyászszentmisét Orosch János nagyszombati érsek celebrálta Pereden, majd a temetési búcsúztatót is ő tartotta a ravatalnál, a deáki templomban. A szertartás keretében a község valamennyi egyházának képviselői is elköszöntek a plébános úrtól. Deáki Község Önkormányzata és a falu lakosainak nevében a polgármester asszony vett végső búcsút plébános urunktól.

Emlékét, tanításait örökké megőrzi közösségünk.

Szabó Réka