Fóthy János: Magyar gyerek, magyar iskolába

   Az oktatásügy léte, színvonala –kisebbségi szinten – mindig a lenni, vagy nem lenni kérdését veti fel. Ez a szlovákiai magyarság esetében is a legneuralgikusabb pont, melyen létünk áll, vagy bukik. A mindenkori hatalom az utódállamokban ennek tudatában próbálja a kisebbségi oktatásügyet korlátozni, mert tisztában van azzal, hogy térségünkben az etnikai tudat nem éli túl a nyelv és a kultúra elvesztését (mint az írek, skótok stb. esetében). Tudvalevő, hogy a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem egyben azonosságtudat is: a hovatartozás csalhatatlan, megnyugtató, tartást adó biztonsága. Összeköt – erősebben, mint a vér, vagy a bőr színe. A nyelv nemcsak a tudat meghatározó tényezője, hanem a kisebbség számára ugyanazt jelenti, mint a levegő, vagy a víz: az életet. Erős várunknak is szoktuk nevezni anyanyelvünket, amelynek ostroma az utódállamokba szorult magyarok esetében több mint nyolc évtizede tart.

   Édes anyanyelvünk a legdrágább kincsünk. Íróink, költőink, művészeink kiemelkedő szellemi értékekkel gazdagították az emberiség egyetemes kultúráját. Tudósaink pedig a világ élvonalához tartoznak.

   Az amerikaiakat is az izgatta, hogy mitől zseniálisak a magyar tudósok, mi az oka annak, hogy annyi magyar származású híres, Nobel-díjas tudós munkálkodik világszerte. Bizottságot állítottak fel ennek felderítésére. A bizottság a következő megállapításra jutott: ezek a tudósok fiatal korukban valamennyien anyanyelvükön tanultak. Az anyanyelv volt ifjúkoruk tudatformáló eszköze.

   A sajátos gondolkodásmód és logika eredménye a magyarok erős konkrétumérzéke, melynek gyökerei a nyelv szerkezetében, különleges logikájában találhatók. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a konkrét hasonlatokra, képekre épülő kifejezésmód. Egyetlen más nyelvben sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásmódnak annyi leleményessége és olyan gazdagsága, mint a magyarban.

   A szellem és a nyelv csodálatos összefonódásának vagyunk tanúi, áll a bizottság jelentésében. Ezt a csodálatos szellemet, az ősök génjeibe kódolt és általuk közvetített üzenetet semmisítjük meg, ha gyermekeinket nem anyanyelvükön taníttatjuk. Nem mások ellen, hanem önmagunkért akarjuk, hogy gyermekeink kisebbrendűség nélkül őrizhessék meg identitásukat.

   Őrizzük azt a lelket és nyelvet, amelyet őseinktől örökbe kaptunk!

   Adjuk át csorbítatlanul utódainknak, mert ehhez a 21. században minden népnek Isten adta joga van!