Földreformok árnyékában Mátyusföldön II.

   Az előző részben bemutattuk az első Csehszlovák Köztársaság törvényeinek hatását, elsősorban a mezőgazdaságot érintőkét: a telepes falvak kialakulásának elősegítőkét, a lefoglalt-elkobzott földterületek sorsát Mátyusföldön /Dél-Szlovákiába/. A szlovák, cseh, morva, majd repatriáns - jugoszláv telepesek letelepedését, a mezőgazdasági földterületek birtokba vételét foglaltuk csokorba.

   Janics Kálmán az Elkésett Tudnivalók Trianonról című munkájában alapos elemzésnek veti alá az események alakulását, amelynek lényege: Annak ellenére, hogy a csehszlovák állam magára vállalta a párizsi döntések határozatait, már a kormány első rendelkezéseiből kihámozható, a pánszláv eszme továbbvitele mint stratégia – végső cél, s a gazdasági intézkedések egész sorozata, mint eszköz, taktika, amellyel az asszimiláció fokozatosan megvalósítható.

   A földreform megvalósításával kapcsolatban Beneš külügyminiszter a következőket vallotta: Elégtételt kell vennünk a fehérhegyi csata /Biela hora/ csata után elkövetett gonosztettekért, minden idegen földbirtokost el kell kergetnünk. Bosszút kell állnunk! Csak az nem világos, hogyhogy jön ide Szlovákia /Dél- Szlovákia/ magyarsága !?

   Szlovákiában a törvények gyakorlati végrehajtására megalakult az ún. Szlovák Települési Szövetkezet /Kolozinačné družstvo pre Slovensko/, amelynek elnöke Ivan Daxner, aki az intézmény céljait a következőképpen vázolta: Igy egy emberöltő alatt minden erőszak nélkül el lehet majd szlovákosítani a magyar falut, és megbízható bástyává változtatni azt államunk határán.

   Milan Hodža a taktikai cél elérését úgy határozta meg, hogy Szlovákia északi és középső részén a parasztgazdáknak szánt juttatásokat kell realizálni, majd dél felé haladva, a vegyes lakosságú területeken kell megerősíteni a szlovák gazdaság befolyását: Csallóközben, Mátyusföldön , majd kelet felé haladva kolóniák formájában nyelvi szigetek kiépítése volt a cél.

   Mivel a déli végeken gondot okozott a szlovák nyelvű istentiszteletek megszervezése, de legfőképp a szlovák tanítási nyelvű iskolák hiánya, a Szlovák Liga első alapszabályzata már 1920-ban rögzítette az iskolaalapítással összefüggő teendőket. Segíteni az iskolaépítéssel a szlovák nemzetnek.

   Taktikusan az 1907-es Apponyi-féle iskolatörvény 27. fejezetét kívánták aktuálissá tenni, amely kimondta: a népiskola feladata úgy megtanítani a nem magyar nemzetiségű tanulókkal a magyar nyelvet már a negyedik évfolyam végén, hogy azok szóban és írásban folyékonyan tudják magukat kifejezni.

   Az első kisebbségi iskola épületét 1928. december 16-én Éberhardon adták át rendeltetésének, jelzésképpen Apponyi Albert volt birtokán.

   Mátyusföldön a Szlovák Liga Tallóson /1925/, Porbokapusztán /1928/, Stefánikovón /1928/, Nové Osadyn /1929/, Hurbánfalván /1929/, Újvilágon /1931/, s a kolóniákon kívül még Diószegen /1924/, Vízkeleten /1928/, Nemeskosúton /1928/, Felsőszeliben /1928/, Taksonyon /1928/,  Galántán – polgári iskola /1931/, épített és szervezett iskolákat.

   A Szlovák Liga tevékenységének eredményeképpen 1925. október 3-án Komáromban megnyílt az első szlovák nyelvű polgári iskola. 1926-ban Dél – Szlovákiában összesen 33 kisiskolát nyitottak, 1930-ban újabb 30 iskolával /ún. jubilejné školy/ gyarapodott a kisebbségi szlovák iskolahálózat.

   Az első bácsi döntés idején, 1938 novemberében – Dél Szlovákiában 272 szlovák kisebbségi iskola működött.

Irodalom:
Pukkai L.: Mátyusföld I. /2002/
Pukkai L.: A földreformok árnyékában Mátyusföldön, 2010

Pukkai László