Fogyasztóvédelmi jogszabályok 1.

   A fogyasztói érdekek védelmét több törvény is szabályozza, közülük a legfontosabbak a Polgári Törvénykönyv (40/1964 sz. többször módosított törvény), valamint a külön erre alkotott 250/2007 sz. fogyasztóvédelemről szóló többször módosított törvény. Utóbbi a következő fogyasztói jogokat sorolja fel: megfelelő minőségű áruhoz és szolgáltatáshoz való jog, a panasz (reklamáció) joga, kártérítés joga, a megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz, biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá az egyesületeken keresztül történő fogyasztói érdekképviselethez való jog. A megfelelő tájékoztatást a törvény azáltal biztosítja, hogy fogyasztóvédelmi hatóságokat kötelezi jogerős végzéseik nyilvánosságra hozására. Ezen a téren leginkább a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség határozatait és tanácsait érdemes figyelemmel kísérni, amelyeket a www.soi.sk weboldalon találunk. Itt vannak pl. a veszélyes termékekről szóló határozatok is, melyeket a fogyasztó a törvény értelmében visszavihet az eladónak, aki 3 napon belül köteles visszatéríteni a termék árát és a fogyasztó azon bizonyított költségeit, melyek a termék beszerzésével, illetve visszatérítésével jártak (mégpedig abban az esetben is, ha a fogyasztónak nem áll rendelkezésére a termék megvételét bizonyító nyugta!).

   Főleg a fogyasztói kölcsönöknek köszönhetően néhány éve kiemelt hangsúlyt kap a fogyasztóvédelemben a tisztességtelen szerződési feltételek tilalma, melyek a fogyasztót egyoldalúan hátrányos helyzetbe hozzák. Az ilyen feltételek a törvényből kifolyólag érvénytelenek, ezért bírósági úton is megtámadhatóak, és sikeres per esetén a fogyasztónak természetesen kártérítés jár. Tisztességtelen feltételnek számítanak pl. azok, melyeket a fogyasztónak kell teljesítenie, miközben nincs lehetősége velük megismerkedni még a szerződés megkötése előtt, vagy azok, melyek kizárják vagy korlátozzák az eladó vagy szolgáltató felelősségét a fogyasztó egészségkárosodását/halálát okozó magatartása miatt, de pl. azok is, melyek szerint a fogyasztó szerződésszegése aránytalanul magas szankcióval jár. Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat is, különösen az, amely megtévesztő vagy agresszív (pl. a fogyasztó azonnali döntéshozatalra késztetése céljából annak valótlan állítása, hogy az áru csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, megfosztva ezáltal a fogyasztót a tájékozott döntéshez szükséges időtől és alkalomtól).

   A leggyakrabban alkalmazott fogyasztói jogok a szavatosságból vagy a jótállásból származnak, melyek alapja az eladó/szolgáltató objektív felelőssége az általa forgalmazott áru/szolgáltatás minőségéért. Ezekről bővebben majd legközelebb a 2. részben, egyelőre csak a kettő közti különbséget szeretném tisztázni, mivel a gyakorlatban sokszor felcserélik őket. A szavatosság az a törvényes minimum, amely minden fogyasztói szerződésre érvényes, míg a jótállás (vagy garancia) esetében valamely jogszabályban előírt vagy a forgalmazó által önként vállalt felelősségről van szó. A legfontosabb különbség az, hogy a jótállás szigorúbb felelősséget ró a forgalmazóra, mivel teljes időtartama alatt a forgalmazón van a bizonyítás terhe. Emiatt érvényesítéséhez a jótállásról szóló nyilatkozat (garanciajegy) is szükséges, nem elég a vásárlásról szóló nyugta. Fontos azonban, hogy a jótállás feltételei semmiképpen nem lehetnek kedvezőtlenebbek a szavatossági jogoknál!

Mgr. Szekeres Klaudia, ügyvéd
(Tel.: 0914-240723, 031-7796006)