Azok az adatok vagy fölsorolások, amelyekkel az olvasó az előző három írásomban találkozott – szembesült, részben feleletet adnak azokra a kérdésekre, amelyek nap mint nap felvetődnek akár tudományos, akár társaságbeli beszélgetéseink, elemzéseink során. – Melyek azok az okok, amelyek következtében a szlovákiai magyarság száma állandó csökkenő tendenciát mutat?
Az első és második világháborúk következtében a kolóniák létrehozása, a deportálások, a reszlovakizáció és a lakosságcsere bírt azzal az erővel, amely alapjaiban kikezdte és természetesen csökkentette a dél-szlovákiai magyarság létszámát.
A kolóniák, a telepesfalvak létrehozása a kiindulópont. Mátyusföldön a 19 állami és 3 egyéb módon megalapított települések stratégiai elhelyezése a döntő fontosságú, nem az idetelepült szlovákok, csehek, morvák száma, amely ebben az időben 302 családra /valószínűleg 1500 személyre/ tehető. /Galánta, Kosút, Taksony Szenc, Nagyfödémes, Tornóc, Nádszeg, Tallós, Farkasd, Szenckirályfa stratégiai jelentőségét tanulmányozzuk Mátyusföld térképén, s keresünk választ a miértekre./
A második világháborút követő dekrétumok időszaka kevésbé volt érzelemmentes. A munkaerőtoborzás /deportálások/fő célja úgymond a csehszlovák nemzetgazdaság újraindítása volt: a három millió német pótlása hontalan magyarokkal! A levéltári adatok szerint az általunk elemzett területről 1 670 család /2 045 személy/ tapasztalta meg a munkaerőtoborzás …előnyeit…, ehhez még 897 fiatal deportáltat is hozzászámíthatunk, 1945 őszétől. Megjegyzem, az adatok a források szerint változnak, de nincsenek nagy különbségek.
A legtöbb deportált családot érintő települések: Negyed 240, Pered 147, Vágfarkasd 135, Taksony 132, Deáki 130, Nagymácséd 119, Jóka 117. Az itt fel nem sorolt 17 településről száz alatti a deportált családok száma /egy-egy falut faluból/. Itt újra érdemes a térképet előkeresni! Közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy sok esetben a deportáltak vagyonát belső telepesek, megközelítőleg 139 család vette használatba.
Nagyon kényes kérdésként kezelendő a reszlovakizáció folyamata: A Szlovák Liga által propagált akció a … visszatérés az anyanemzet kebelére … jelszó jegyében zajlott. Ha a történelmi tényeknek megfelelően elemezzük a reszlovakizációt megállapíthatjuk, hogy főnemeseink az évszázadok folyamán a munkaerő hiányát, elsősorban a mezőgazdaságban, birtokaik északi területeiről pótolták. Ezek egy része önként itt maradt, s fokozatosan elmagyarosodott, hiszen az itt élők többsége magyar volt.
Ezek visszahódítása – bár valamelyik nemzetiséghez való tartozás magánügy – még érthető is lenne, ha nem párosulna …létkérdéssel. Ugyanis, ha nem fogadom el a reszlovakizációt, hontalanná válok, hiszen állampolgárságomtól megfosztattam. Az évszázadok alatt, de különösen a 19. század utolsó évtizedeiben szerzett családi birtok az enyészeté, vagy valamelyik belső telepesé lesz. – És így sorolhatnám az érveket.
Végül bekövetkezett mindezek betetőzése, a lakosságcsere: pontosabban Dél-Szlovákia magyar lakosságának áttelepítése, az ottani szlovákok és az ún. reemigránsok idetelepülése.
Mátyusföldről 4 214 család /17 699 személy/ volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, s helyette 3570 család /14 868 személy/ szlovák család költözött … tért vissza az óhazába …, csak egy kicsit délebbre. Ez a csere 42 községet érintett.
A 200 családon felüli községek: Negyed 519, Vágfarkasd 342, Felsőszeli 315, Alsószeli 255, Pered 208, Nagyfödémes 203, Szenc 203, Deáki 202. Ha újra elővesszük Mátyusföld térképét, ha csak részben is, választ kapunk a tízévenkénti népszámlálási adatok számunkra negatív változásaira.
Hogy megértsük az elemzett kérdéseket, tanulmányozzuk át Vadkerty Katalin, Simon Attila, Szarka László, Janics Kálmán és mások nagyon értékes írásait.
Pukkai László
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
