Felvidéki rovásírásos emlékek - 8. rész

   A lándzsavég rovásjeleit, megfejtésemet és az összerovások felbontását az ábrákon közlöm. A rovó az összerovásoknál néhány betűt nem csak jobbról-balra, hanem fejjel lefelé is fordított. Leggyakoribb magánhangzónkat, az E-t mindenütt kihagyta. Hogy melyik az első lemezke, azt a fenyőfa (életfa) jelzi.

lemezke: ERŐS A SAS SEBES  
lemezke: TÖR NYES  SZŰ(?) SZAKKASZT SZERTE
lemezke: TÖR SISAKOKAT SZÉT SZERTE, 
lemezke: LERÁNT

   A lándzsa tulajdonosa tehát fegyverét dicsérő szöveget készített, vagy készíttetett, erős, sebes sashoz hasonlítva azt. Az összerovásokat és a betűk megfordítását a titkos, varázsige jellegű szöveg indokolja, amellyel a harcos fegyverének erejét és saját bátorságát kívánta fokozni.

   A 2. és 4. lemezen lévő latin R betűhöz hasonló jel a germán runák között is szerepel. Ez a jel indított arra, hogy megvizsgáljam, nem runafeliratról van-e szó. Végül a runafelirat lehetőségét elvetettem, mert ott az összerovások nagy ritkaságnak számítanak, valamint a lándzsavégen lévő több jel nem kapcsolható egyik runasorhoz sem, ellenben az ősi magyar rovásírás betűsorába mindegyik beilleszthető.

   Igen valószínű, hogy a 4. lemez a bal oldalán a kezdő életfa mintához hasonlóan valamilyen  díszítést hordozott befejezésként, lezárásként. Talán éppen emiatt törték ki és amulettként viselték tovább. A lándzsavég állapota, sérülései, hiányai arra utalnak, hogy nem vitrinben tartotta tulajdonosa.

   A harcosok fegyvereiknek gyakran tulajdonítottak védő varázserőt. Erre utalnakaz olyan híres kardok, mint Attila hun nagykirályé, vagy Siegfried germán király Balmung-ja és Arthur király Excalibur-ja. Több mondában olvashatjuk, hogy a hős lándzsájával vizet fakaszt a sziklákból.

   Ezúttal is köszönöm a segítséget Fehér Csabának, a múzeum volt igazgatójának, Deminger Hajnalkának, Szabó Lászlónak és Paterka Pálnak, a múzeum munkatársainak.

Friedrich Klára