A lándzsavégről Ferenczi Géza történész-régész Székely rovásírásos emlékek c. könyvében olvastam. A szerző 27 tárgyat, köztük a lándzsavéget a „Gyanús, hamis, tévesen székely rovásírásos szövegként számon tartott és nem létező emlékek” c. fejezetben említ. Sem fénykép, sem bővebb leírás nem volt róla, így Szakács Gáborral két alkalommal is elmentünk Komáromba megtekinteni. A Múzeum munkatársai szívesen, segítőkészen fogadtak. A lándzsavég feliratára azért került a „gyanús” címke, mert nem Székelyföldön találták. Ugyanis a hivatalos felfogás az, hogy rovásírás feliratok csak Székelyföldön készültek. Azonban éppen a felvidéki Bél Mátyás és több tudós pap társa, később Ernyei József történész támasztotta alá leleteivel, hogy Felvidéken is használatos volt a rovásírás. Ezt bizonyítom jómagam is kutatásaimmal.
Bővebben írtam a lándzsavégről a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum kiadványában, 2007-ben. Ebben a régészeti leírás is megtalálható, melyet Paterka Pálnak, a múzeum régészének köszönhetek. A lelet korát Nevizánszky Gábor régész a párhuzamok segítségével a XIV.-XV. századra helyezi.
A vas lándzsahegy 495 mm hosszú, ebből 139 mm a nyélbemenet. Ezen négy, téglalap alakú írásjeles rézlemezke helyezkedik el. Méreteik: 50,4x7,6 mm, 54,9x7,8 mm, 44,8x7,7 mm, és 29x7,8 mm. Ez utóbbiból hiányzik egy darab, mint a méretkülönbség is mutatja.
A lemezkéken magyar rovásírás van, ezt bizonyítják az erős rövidítések, melyeket csak a magyarok és elődnépeik, szkíták-hunok használtak.
A felirat készítője, vagy megrendelője gyakorlott rovásíró lehetett, mert ötletes rövidítéseket, összerovásokat (ligaturákat) alkalmazott. A négy lemezke 22 teljes és egy töredékes jelet hordoz, ezekből 13 összevont jel. Teljes kiírással, 51 jelből állna a szöveg. Talán két jel lehetett még a kitört darabon is. A feliratok a hagyományoknak megfelelően jobbról-balra olvasandók.
Folytatjuk a lándzsavég leírását.
A fényképeket Szabó László készítette.
Friedrich Klára
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
