De Feller, aki 1735 és 1802 között élt, Budáról Felvidékre tartó utazása közben, több rováshasználatot jegyzett fel, Nagyszombatban is, ahol öt évig tanított. Leírta, hogy a szekerese minden nap egy botra faragta az aznapi eseményeket.
Nagyszombatban Andreánszky páter, a jezsuita kollégium rektora elmondta de Fellernek, hogy a hívek egy kis rovásbottal járnak gyónni, hogy el ne feledjék felsorolni bűneiket s hogy ez Magyarországon bevett szokás. (Forrás: Ernyei József.)
Rovásírással is foglalkozó felvidéki, vagy munkásságuk okán a Felvidékhez is kapcsolható személyiségek közül kettőről ejtek szót ebben a részben:
Oláh Miklós (1493-1568) történetíró, főpap, a Hunyadiak rokona. Bár Nagyszebenben született, de Hont vármegye főispánja volt és egyéb jelentős szálakkal is kötődik a Felvidékhez. 1554-ben alapította a nagyszombati Jezsuita Akadémiát, melyet Magyarország első egyetemeként tartanak számon, 1561-ben pedig ennek az intézménynek a könyvtárát. Hosszabb időn át élt Pozsonyban és ott is hunyt el. A Hungaria et Atila c. művében olvasható a rovásírásról: „Lelkök gondolatjának és minden napi akaratjoknak kifejezésére papír és ténta vagy más nyelvek betűjegyeinek használatán kívül, fapálczákra holmi jegyeket rónak, melyek kapcsolatosan együtt véve valamit jelentenek, s az így rótt pálczákat barátjaikhoz és szomszédjaikhoz izenet és levél gyanánt használják.”
Veit Goliel (Vitus Gailel ?) XVI. század. Történészre, levéltárosra váró feladat személyének tisztázása. Sebestyén Gyula azt írja, hogy 1550 és 1560 között I. Ferdinánd király erdélyi hadseregének titkára, aki német nyelven írta: „a székelyek nyelve és viselete magyar, írásukban olyan betűkkel élnek, amelyeknek némelyike egész szót, vagy egész mondatot jelent.”
Mandics Györgynél viszont azt olvashatjuk, hogy Ernyei József történész szerint Vitus Gailel pozsonyi polgár volt, 1551 és 1553 között Giovanni Battista Castaldo itáliai zsoldosvezér magyar tolmácsa.
Friedrich Klára
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
