Felvidéki rovásírásos emlékek - 20. rész

   A lévai Geönczeöl Zsuzsa 2014 nyarán Túrócbélán a katolikus templomban, az oltárt tartó gerendákon vett észre mesterjegy szerű véseteket, köztük a szakirodalomban még közöletlen két rovásfeliratot. Fényképeket, rajzokat készített.

   Túrócbéla XIII. században épült katolikus templomát a XVIII. sz.- ban átalakították. Jelenlegi barokk oltára is ekkor készült. Előtte három XV-XVI. századi szárnyasoltára volt. A régi, feliratos gerendákhoz hozzáerősített új gerendák alatt is vannak betűk. Ez azt jelentheti, hogy a feliratos gerendák legalább XV-XVI. századiak.

   A feliratokat különböző eszközökkel, különböző mélyen, különböző időben, mások és mások vésték a fába.

   A jobb oldali gerendának két oldalán láthatók írások. A gerenda közepén felülről lefelé haladó magyar rovásírás látható a következő betűkből: G, I, K, feltételezésem szerint ez éGIeK, tehát ÉGIEK. Az I betű szárát közrefogó két jel lehet két Ö, ebben az esetben névjel, de lehet imára összetett kéz is.   

   Ez alatt kissé jobbra szintén felülről-lefelé haladó S, A (vagy Á), R rovásbetűk. Az A balról-jobbra néz. Az R a fába rovásnál szokásos ferde vonal a két oldalvonal nélkül. Ennek a három betűs rovásnak az az érdekessége, hogy a gerenda oldalsó részén, latin betűvel a következő felirat van: TOMA és alatta SAR (vagy SÁR), tehát ugyanaz a szó latin betűvel, mint rovással.  A Czuczor-Fogarasi szótárból megtudjuk még, hogy a sár szó a sárga színt is jelentette régen. Így kapcsolatba hozható a sár-arannyal, a legfinomabb termés arannyal is.

   A mesterek magyar voltát nem csak a rovásírás támasztja alá, hanem az ezek alatt lévő latin betűs ZS BET felirat, az ERZSÉBET név töredéke is.

   2014 őszén megnéztem Túrócbélán a gerendát, meggyőződtem, hogy Geönczeöl Zsuzsa jól másolta le a feliratokat.  Jó, hogy nem elégedett meg a hivatalos látnivalókkal, hanem bekukkantott ezek mögé is.

Friedrich Klára
Fénykép és rajz: Geönczeöl Zsuzsa