A 16. részben, a Lévai Várnál csak röviden említettem Csák Mátét, kinek személyét a hivatalos történetírás meghamisítja, amikor hatalmaskodó, kizsákmányoló főúrnak mutatja be. Mint írtam, meghamisították még a nevét is, hiszen nem Máté, hanem Mátyus. Kristó Gyula írja a Csák Máté c. könyvében: „Több adatunk van arról, hogy a latin oklevelekben Matthaeus alakban előforduló nevet Mátyusnak mondták a XIII-XIV. században.” (Gondolat Kiadó, 1986/12)
Így hívják ma is azt a nagy területet, Mátyusföldet, mely birtokai közé tartozott, így őrzi nevét a magyar nép emlékezete. Árpád fejedelem leszármazottja volt. Anonymus írja Gesztája 50. részében: „Ez alatt az erdő alatt, a Fertő mocsár mellett Szabolcs unokája Csák, sok idő múltán várat emelt.” Így jogosan védte a magyar földet a III. Endre halála után még fokozottabban beözönlő idegenektől. Fő ellenfelei közé tartoztak a XII. sz. közepén bevándorolt német testvérpár, Wolfer és Hedrich leszármazottai, a már magyar nevet felvett Kőszegiek.
Csák Mátyus IV. Béla leányági ükunokájával, az olasz-francia Anjou Károly Róberttel, a magyar föld szétosztogatása miatt került szembe. Sorsa Bánk bánét idézi és a Zách családéval azonos: Árpád fejedelem utódainak, a honvisszafoglaló magyar nemzetségeknek idegenek általi kifosztott és jogfosztott sorsa. Árpád-házi II. Endre még megbocsátott a szintén honvisszafoglaló nemzetségből származó Bánk bánnak, aki a családján esett szégyent jogosan torolta meg 1213-ban. Azonban már az olasz-francia Anjou Károly Róbert, lengyel feleségének négy ujja miatt a nógrádi és gömöri birtokos, a magyar Zách Felicián egész családjának különös kegyetlenséggel való kínzásával és kiirtásával fizetett vissza. Pedig Zách tette is jogos volt, mert a lánya becsületét védte.
Több mint ötven felvidéki várról levéltári adatokkal bizonyítható, hogy Csák Mátyusé voltak.
A rovásírásos megfejteni való Csák Mátyus c. versemből való, melyet Szakács Gábor Pogány imák c. történelmi zeneművéhez írtam.
Friedrich Klára
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
