Felvidéki rovásírásos emlékek - 14. rész

A Túróci fakönyv

   Valójában egy nyírfakéreg lap volt, nem könyv. Cherven Tamás besztercebányai kanonok akadt rá 1839-ben Stubnya fürdőhelyen, Jezerniczky István vármegyei adószedőnél, aki azt az ősrégi, Túróc megyei Raksányi család levéltárában találta. Mérete: 23x11 cm. Tollal, fekete tintával, rovásírással készült a szöveg. A több részre töredezett lapot Cherven Tamás egy papírlapra felragasztotta és megfejtette.  Megállapította, hogy az 1391-ben kiadott Túróc vármegyei oklevéljegyzékből 127 név van rajta.

   Jerney János (1800-1855, utazó, nyelvész) 1840-ben a megfejtéseket közzétette, az Akadémiának jelentést írt a leletről és réznyomatot készíttetett róla. Hála legyen néki, mert az eredeti sorsáról semmit nem tudunk. Határozott véleményt nem mond, de megjegyzi, hogy „eddigelé” nincs tudomása fakéregre történt írásról.

   Toldi (Schedel) Ferenc (1805-1875, irodalomtörténész) véleménye szerint az általa ismert hun-magyar írásemlékek közül „a legnagyobb régiségre mutat, s leghitelesebbnek is látszik”.

   Hamisítványnak ítéli viszont a fakönyvet Szabó Károly (1824-1890, művelődéstörténész). Ezt azzal indokolja, hogy „nyírfahajra” készült.  

   Pedig Bél Mátyás ezt írta 1718-ban: „…sőt még ma is, ha nincs papiros a katonai táborokban vagy városok ostroma közben, levél helyett ügyesen használnak  vékony lemezkékre hasított nyírfatörzset…az ilyen kérget sem eső, sem hó nem rongálja meg.”

   Magyar Adorján is említ nyírfakéregre írt szövegeket. Németh Lehelnek, a 60-as évek népszerű táncdalénekesének édesapja is nyírfakéregre írt (igaz, latin betűs) levelet 1916-ban az olasz frontról. Így az egyik érv megdőlt a hamisítás mellett. A másik érv az volt a Fakönyv ellen, hogy nem Székelyföldön került elő.  Ez abból a téves felfogásból ered, hogy a rovásírást kizárólag Székelyföldön használták.

Forrás:
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, 2002)
Friedrich Klára: Hamisítvány-e a Túróci Fakönyv? (A Kőbe vésték, fába rótták c. könyvben, 2005)

Friedrich Klára