Ernyei József történész, néprajzkutató, nyelvész 1913. november 27-én tartott előadást a Néprajzi Társaságnál. Az előadás címe: A rovásírás hivatalos alkalmazása 1588-ban. Egy oklevél leírása alapján ebben az évben a nyitrai kerületben egy birtokhatár perben a panaszokat és a határok leírását „rovásra vették fel”, mivel a bizottság papirost és tollat nem vitt az erdőbe. Ezt a rovást a nádori ítélőszéknek is benyújtották. „Hogy a nyitrai káptalan tagjai ezt a rovás-faragást ismerték, némiképp igazolja az is, hogy egy 1579-ben elhalt kanonok könyvei között egy ládikát találtak, benne íróeszközök mellett két faragókést és fűrészt. A rovásírásnak kizáróan erdélyi emlékeken kívül ez lenne az első, felvidéki hivatalos emlékünk, a melynek jelentőségét elvitatni nem lehet.”
Márpedig ez azt bizonyítja, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem sokan éltek a rovásírás használatával. Alátámasztja azt a véleményemet, hogy a rovásírás az egész Kárpát-medencében használatos volt. Sőt, ennek az esetnek az a nagy jelentősége, hogy még Thelegdi János Rudimenta…c. tankönyvének megjelenését is megelőzi 10 évvel. Ezt a tankönyv 1598-ban jelent meg Leidenben és a megújuló rovásírás használat forrásának tartják.
Ernyei József a Nyitra vármegyei Bélaudvarnokon született. 1923-tól az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, 1929-től az éremtár vezetője, 1934-től az Országos Természettudományi Múzeum igazgatója Igen jelentős rovásírás kutatói tevékenysége. Madarassy László néprajzkutató írja Ernyei Józsefről: „…a rovásírásnak a Felföldön való elterjedésére vonatkozólag számos érdekes adalékot hordott össze…”
A magyar múlt feltárásának egyik forrása Ernyei József: Morvaország magyar urai c. munkája (1926). 52 nevet sorol fel (földbirtokosok 1601-ig). Majd még 27 magyar nemest sorol fel, a birtokaik megnevezése nélkül. Ernyey József kéziratait az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
Friedrich Klára
Fénykép: XX. századi rovásbot
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
