Bemutatkozás:
Friedrich Klára, 67 éves nyugdíjas tanár vagyok. Nagyapám és dédnagyapám felvidéki kántortanítók voltak. Édesapám, akitől a rovásírást gyerekkoromban megtanultam, Barskisfaludon született. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy a Terra Hírújságban sorozat indulhat régi írásunkról.
A rovásírást először baráti körben terjesztettem, majd kutatni kezdtem történetét a nagyobb könyvtárakban. Férjem Szakács Gábor író, újságíró, 20 éve a Magyar Demokrata hetilap munkatársa. Ő is bekapcsolódott a kutatásba, igyekeztünk munka mellett is minél több helyszínt és múzeumot felkeresni, ahol eredetiben lehet látni a rovásemlékeket. Gyűjtéseinkkel mi is gyarapítottuk ezeknek a számát.
Tizenkét, az egész Kárpát-medencére kiterjedő versenyt szerveztünk Budapesten, melyen igen jó eredménnyel szerepeltek a felvidéki gyerekek.
Részint férjemmel közösen tíz könyvet írtam, a legutolsót a felvidéki rovásemlékekről. A Felvidéknek ezeket a művelődéstörténeti kincseit szeretném megismertetni Önökkel a sorozat keretében.
Felvidéki rovásírásos emlékek 1. rész
Mielőtt a rovásemlékek ismertetésébe kezdenénk, néhány gondolat a magyar rovásírásról.
A rovásírás egy jellegzetes, többnyire egyenes szárú betűkből álló régi írásfajta. Rovás-ról akkor beszélünk, ha az írás faragással, véséssel, karcolással történik, tehát valamilyen felületbe mélyítjük a betűket.
Krónikásaink, történetíróink is megemlékeztek róla, többek között Kézai Simon, Thuróczy János, Bél Mátyás és szkíta-hun írásként említették. Székely-magyar rovásírásnak is nevezik, mivel legtöbb emléke Székelyföldön maradt fenn. A cserkészmozgalom is sokat tett megőrzéséért.
A rovásírásban magyar nyelvünk minden hangjára van betű, ezért mondhatjuk, hogy nem vettük át senkitől. Amikor a X-XI. században át kellett térnünk a latin betűs írásra, ebben 13 hangunkra nem volt jel (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, K, J, Á, É, Ö, Ü), ez a magyar szavak lejegyzését nagyon megnehezítette.
Friedrich Klára
Képaláírás: A rovásírás ábécéje Forrai Sándor szerint