Fellinger Károly: Csomagmegőrző

   Mi vagyunk a csomagmegőrző mélyén heverő bőröndben. És persze hogy nincsen meg a kulcs. Pilinyszky mosolyog, nem kérdezi meg, hogy miért fontos nekünk az, ha magunkat úgysem tudjuk kinyitni. Fellingert sem, aki azért írt verset, mint mindenki, mert meg akarja érteni magát. Azért, hogy rájöjjön aztán: nem fontos a megértés.

Annál fontosabb dolgok is vannak.

   Például annak látása, ahogyan a vers írja magát. Ahogyan Fellinger Károly születik. Álarcokat tesz fel, szerepeket játszik, filmeket néz, és aztán nem néz filmet. Pilinszkyt olvas, hogy legyen kritikusainak mihez/kihez hasonlítani. Barátokat gyűjt maga köré, hogy verset ajánlhasson nekik. Bevakolja magát különféle szerepekbe, hogy ne lássuk meg az egyetlent. Ne vegyük észre az embert. Akinek érzelmei vannak, aki sír és nevet, aki szorong és feloldott, aki csak úgy kiül szembe a jókai tájjal és elérzékenyül. Aki azt mondja, hogy „ha nem lett volna előre megalkotva a világ/most Istennek kéne befejezni a verset”.

Böröndi Lajos, Bevezető (részlet)

Akár a hold

Akár a hold, olyan vagyok,
eltűnök, mint rétről a hó,
elfogyok, mint a lágy kenyér,
ahogy a sótartóból a só.

Akár a hold, olyan vagyok,
mint az ismerős, érkezem,
növekszem, miként a hajszál,
mint éjszakán a félelem.

Akár a hold, olyan vagyok,
az érme mindkét oldala,
törékeny, mint a porcelán,
vagy egy ökörcsapás nyoma.

Akár a hold, olyan vagyok,
ím hát van még jelenésem,
bármit is lát a csalfa szem,
kerek vagyok én, egészen.

A válogatott és új verseket tartalmazó kötet kiadója a Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó Kft., 2011.