Félig riport, félig elmélkedés

   Néhány ilyen telet már megértem. Ilyen enyhét. Ilyenkor aki teheti, kiruccan a természetbe. Kis kabalakutyámmal kikocsiztunk a komphoz. A folyó és partjai az év minden szakában gyönyörűek. Itt az ember kikapcsol, pihen, elmélkedik, s közben új erőre kap. Ezzel a szándékkal jöttem ezen a szombat délutánon is. Nem túl gyakran járok ide, de az állandó felügyeletet tartó révészek már biztosan megjegyeztek.

   Amint a komp felé tartottam, az őrházból éppen induló révésszel találkoztam. Valamit cipelt. Egy csomó vessző volt a hóna alatt, s a kannában szerszámfélék.

• Boldog újévet! – köszöntem. Csak nem ültetni viszi a vesszőket?
• Dehogy, kosarat fonyok belőle. Persze attól függ lesz-e rá időm. Ma valószínűleg lesz.
• Ki gondolná, hogy egy kompos mi mindenhez ért! - folytattam a beszélgetést.
• Tudja, én eredetileg ács vagyok. Sok tetőn dolgoztam, még a nádszegi templom tetőszerkezetén is. Átjön? Jöjjön egy járatra, elbeszélgetünk. Kihozok egy fényképalbumot.

   A kezembe nyomja. A komp elindul, én meg lapozok az albumban. A szép színes fényképeken régimódi vásáros sátrak, halomnyi áruval. A másik képen a „mester” egy fiatal hölgy társaságában látható.

• Ő a lányom, tolmács. A képek Németországban, egy hagyományőrző vásáron készültek. Minden évben megrendezik, már háromszor voltam ott. Szabódtak is, hogy maradjak, tanítsam fonni a fiatalabbakat. Még műhelyt is építettek volna. De jobb nekem idehaza! Három lányom van, az ott a másik képen fogorvos. Ő kinn él Németországban. Dehogy megyek én oda, szeretek otthon lenni. Halászni szeretek. Olyan felszerelésem van, hogy nem szégyen kézbe fogni.
• Emlékszem, hogy pár évtizeddel ezelőtt itt többnyire hálóval halásztak, emelcsővel. – folytatom a diskurzust.
• Hát persze, békés korszaka volt ez a halászatnak. Én is tudok hálót szőni, nem vagyok tegnapi gyerek. Előttem a hatodik X. Meg ott van a gazdálkodás, a föld, a jószágok, mindent magam csinálok. Megözvegyültem. Az utolsó harminc évemet a kompon töltöttem.

   Elnézem, ahogy a kompot kezeli. Megmutatja a régi komp maradványait, amin még én is utaztam. Visszaadom a fényképalbumot. Elbúcsúzom beszélgetőtársamtól, Oláh Károlytól, a farkasdi komp kezelőjétől.

Szentgyörgyi Chrappa István, Alsóhatár, 2012 januárja