Felfedeztük Bosznia-Hercegovinát - Utibeszámoló

   A Csemadok TV első alkalommal szervezett kirándulást Bosznia és Hercegovinába.

   Bár a volt Jugoszláviában többször jártam, de ezt a vidéket nem ismertem. Július elsején hajnalban indult az autóbusz Galántáról egy csapat minden értékesre, szépre, felfedezésre kész utazóval. Komárom és Budapest érintésével 11 órakor értünk Mohácsra utazásunk első állomására. Az emlékhely bejáratánál, lelkes vezetőnktől megtudtuk, hogy a csata helye ismeretlen, és az emlékparkot a magyar sereg sátorhelyén alakították ki. Talán nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné a szólást „Több is veszett Mohácsnál“.

   A szólás ellenére nem a mohácsi vereség volt a végzetes, a kiheverhetetlen vész. Bár a 30000 embert számláló magyar sereg megsemmisült, elesett Tomori Pál fővezér, maga II. Lajos király is a megáradt Csele patakban lelte halálát. A török legyilkolt minden nőt, gyermeket. A halottakat Kanizsai Orsolya temettette el siklósi jobbágyaival

   A török innét indult leigázni Európát, Mohácsot csak az ország kapujának tekintette.

   A földbe süllyesztett, átriumos emlékhely tervezője Vadász György, itt található Illyés Gyula fehér kőrózsa szökőkútja három törésvonallal, amely a három részre szakadt országot jelképezi.

   A körkörös elrendezésű emlékkertben az öt tömegsír között II. Lajos, Tomori Pál, Kanizsai Orsolya, Szulejmán szultán és sok névtelen vitéz és gyermek szobra látható.

   A látogatás végén mi is megkongattuk a zsindelytetős kis lélekharangot.

   Fent a vetítőteremben megnéztük a múzeumot, és a korabeli krónikás leírása alapján készült filmet, majd folytattuk utunkat az udvardi határátkelő érintésével Szlavónián keresztül Bosznia felé.

   Bosznia-Hercegovina a Balkán félszigeten fekszik, Horvátország, Szerbia, Montenegró és az Adriai tenger határolja. Területe 51000 négyzetkilométer, lakosainak száma 3,8 millió (44% bosnyák, 32 % szerb és 17 % horvát). Hivatalos nyelve a bosnyák, szerb és a horvát. Területének nagy része hegyvidék, legmagasabb hegycsúcsa a Maglic-hegy (2386 m), a Dinári- hegységtől délre fekvő Hercegovina mediterrán éghajlatú.

   Az ország területén bőven találhatók őskori leletek, pl. Badani-barlang rajzok (i.e. 12000) a hatodik századtól a tizenegyedik századig a Kelet-Római Birodalom része volt. A szláv bevándorlás a hatodik században kezdődött. A tizennegyedik században Bosznia volt a Balkán legerősebb állama, majd a török hódoltság időszaka következett. A törökök 1463-ban bevették Bobovacot, majd a Hunyadi Mátyás által birtokolt északi területeket. Mátyás halála után Jajce várát, és ezidőtől kezdve a törökök a Magyar Királyság és a Habsburg Birodalom ellen irányuló hadjáratok kiinduló pontjának használták. A bégek és a pasák székhelyéül szolgáló Szarajevót és Mostart fejlesztették leginkább. Az ország történelmét a következő időszakokra oszthatnánk:

• Független Bosznia a török hódoltság időszaka
• Az osztrák-magyar monarchia évei
• A szerb-horvát-szlovén Királyság ideje
• Tito Jugoszláviája.

   Az Osztrák-magyar monarchia ideje alatt (18-dik század) az ország jelentős fejlődésnek indult. Szarajevó kiépítésében jelentős szerepe volt a soproni születésű Vancasz József építésznek, aki a boszniai kormány meghívására érkezik a városba. Az ő tervei alapján építik fel a legnagyobb katolikus templomot a szarajevói Katedrálist, de épít 102 magánházat, 70 templomot, 12 iskolát, 10 bankot, 10 állami hivatalt és 6 hotelt.

   Szarajevó felé a Boszna folyó mentén vezet utunk, melyet a folyó mindkét oldalán lankás dombok és szépen megművelt szántók szegélyeznek. A fák és lankás dombok között takaros házak és gyakran feltűnik egy-egy minaret. Nehezen tudjuk megállapítani hol kezdődik az újabb település. A távolban a Boszna folyó túlsó partján megpillantjuk Maglaj várát, s alatta a Kuraumli-mecset kupoláját, melyet a mekkai zarándokok is látogatnak. Kalavun Juszuf pasa dzsámija 1560-as években épült, az oszmán építészet egyik gyöngyszeme, a 22 m magas félgömb kupolája és keskeny minaretje a város jelképe. A mecsettel szemben levő kávézóban eredeti török kávét fogyasztunk és indulunk tovább Szarajevó felé. A hegyek ölelésében feltűnik előttünk Szarajevó, megérkezünk szállásunkra a Rimski Most szállodába.

   Tapasztalt utazó révén bevallom engem főleg a piramisok vonzottak Boszniába. Már láttam az egyiptomi és a mexikói piramisokat, így kíváncsi voltam, hogy itt Európában, tőlünk nem is olyan távol milyen piramisokat tártak fel.

   Már előző este a város felé haladva ígéretesnek tűnt a másnapi program, mert az autóbusz ablakából jól látható volt a Visočica nevű domb, mely a Visoko déli végén található, de a távolból határozottan piramisnak látszik.

   Közeledve a helyszínhez kiderült, hogy nem a piramishoz megyünk, hanem a turisták által gyakran látogatott helyre, egy alagút bejáratához, amely a piramistól kb 3 km-re található. Gyanakvásomat először a nagyon szimpatikus Vég Zoltán helyi idegenvezetőnk ébresztette fel, aki a mexikói piramisok nevét a Nap és Hold-at használta a helyi piramisok megnevezésére. A tárnában több helyen is az ott található hatalmas kőtömbből „kezünket fölé tartva energiát nyertünk“. A következő kiszélesedésnél az előzőleg nyert energiát elveszítettük. A „piramis“ belsejében tett látogatás végén Szabó Lőrinc Dócijával szabadon csak így sóhajtottam fel „Ki lopta el a piramisomat?“. Itthon olvastam csak el Ali Zahi Havass cáfolatát „a Boszniai piramisok felfedezője Semír Osmaganič nem szakértője a területnek. Az alagút egy földalatti vízér, amely már a hegyek felemelkedése előtt keletkezett...“. A piramisokban csalódva visszatértünk Szarajevóba, a hegyek lüktetésében, nagyon is élhető város elbűvölt mindnyájunkat. A sétát Copf stílusban épült városházánál kezdtük, majd Bascarcián a város keleties, bazáros városrészén végig sétálva betekintettünk az évszázados hagyományoknak megfelelő kis műhelyekbe – bazárokba.

   A legnagyobb mecsethez a Bég dzsámijához érve, melynek építtetője Gazi Husrev bég a Boszniai Szandzsák kormányzója volt 1521-1541 között. A mecset építését 1531-ben fejezték be. Ottjártunkkor a müezin éppen imára szólította az igazhitűeket. Voltak, akik megvárták a rituális lábmosást és az ima végét. Mi többiek elsétáltunk az előkelő üzletsoron a város katedrálisához, mely előtt II. János Pál pápa szobra áll, ui. kétszer látogatott el Szarajevóba.

   Majd végig jártuk a 101 éve, 1914 június 28-án történt merénylet útvonalát, megálltunk az emléktáblánál, ahonnan Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinánd főherceget és hitvesét Chotek Zsófiát. A merénylet lefolyását, következményeit nem részletezem, mert a közeli évfordulók miatt mindenki számára ismeretesek. A városnézés után Ilidzsába mentünk, megnéztük azt a szállodát, ahol a hercegi pár el volt szállásolva, ideérkezett vonattal és innen indult Szarajevóba.

   Mi is innen indultunk fiákerekkel a Boszna folyó forrásához, azért fiakerrel, hogy megidézzük a monarchia világát. Négyünknek ez a kocsikázás vidámra sikeredett, mert a lovunk/gebénk csak lépésben vonszolta a kocsit. A végállomáson örömmel ugrottunk le a kocsiról és a szépen karbantartott parkban elsétáltunk a Boszna forrásához. A vacsora után a Magyar Polgári egyesület és a szarajevói magyarok képviselőivel találkoztunk. A szarajevói egyesület elnöke, Muratovics Irma, elmondta, hogy legnagyobb gondjuk a magyar nyelv megőrzése, mert szarajevói magyarok többsége vegyes házasságban él.  Évente rendszeresen irodalmi esteket, találkozókat tartanak, megemlékeznek a magyar nemzeti ünnepekről. A magyar nyelv megőrzésében nagy lépésnek számít, hogy Labossy Bence ösztöndíjas megkezdte a magyar nyelv oktatását. Felajánlottuk segítségünket a gyermekek szlovákiai nyári táboroztatásában.

   Utazásunk harmadik napján a kora reggeli órákban elindultunk az Adriára, Neum városába az ország egyetlen tengerparti kijáratához. Útközben foto szünetre megálltunk Konicban. Egy-két foto az Öreghídról, és folytattuk utunkat Blagajba. Ebédünket a Buna folyó partján fogyasztottuk el, előtte megcsodáltuk a folyó legbővizűbb forrását, és megnéztük a dervis-házat, ahol néhányan beöltöztek korabeli ruhákba. Neumban a hotel Sunce szállodában éppen csak elfoglaltuk szobáinkat, s máris csobbantunk a tengerbe. Esti sétánk során a parti kisvendéglőkből ismerős zene szólt, így betérve egybe, elbeszélgettünk barátainkkal.

   Neumból utunk a nálunk is ismert zarándokhelyre Medjugorjéba vezetett, ahol betértünk a templomba, és megnéztük a kegyhelyet.

   A délutánt Mostarba töltöttük, a Neretvai kanton székhelyén. Nevét a várost keresztül szelő „öreg híd“ – ról kapta Most starý. Az Öreghíd az UNESCO kulturális örökség része. Sokak számára a híd Csontváry-Kostka Tivadar festményéről is ismert.

   A város legújabb kori történetéhez tartozik, - hogy a horvátok, bosnyákok és a szerbek között pattanásig feszült a helyzet, és 1992-ben kitört a háború- ekkor az Öreg híd is megsemmisült. A háborús konfliktusnak több mint 1000 áldozata volt. A háborút követve békét kötöttek és felosztották egymás között a várost. Az Öreg híd elemeit az SFOR csapatának magyar tagjai emelték ki a Neretvából. A helyre állított hidat 2005 júliusában adták át. Újjáépítették a háborúban megrongált épületeket. 2000-ben a Hun hegyen a horvátok felállították a 33 méter magas nagy keresztet. Helyre állították a megsérült ferences templomot is, melynek harangtornya 107 m magas. Nyár folyamán az Öreg hídról pénzszerzés céljából, bátor fiatalok ugrálnak a folyóba.

   Mostart elhagyva megálltunk Jablanicán, ahol a neretvai csatáról készült amerikai filmet forgatták.

   Vasárnap reggel elindultunk  hazafelé. Horvátországba érkezve megálltunk Eszéken, amely a Dráva jobb partján ősi folyami átkelő helyen fekszik. Az eszéki híd az évszázadok során a Dráva legfontosabb átkelő helye volt. Eszék vára 1712-ben épült a vár magában csodálatos és hatalmas. Ahhoz, hogy értsük és értékeljük a várat, meg kell ismernünk Eszék ezeréves történelmét. Az évszázadok során többször cserélt gazdát. Eszék az egykori magyar város, most Horvátország része. I. István idejében létezett és itt vezetett a várakat összekötő hadi út. Ez volt az útvonala a Szentföldi zarándokoknak és a keresztes hadaknak is.

   Déli órákban érkeztünk a városba, ilyenkor a belváros szinte teljesen kihalt. Megnéztük Eszék jelképét a vöröstéglás neogótikus Szent Péter és Pál katolikus nagytemplomot, majd elsétáltunk a Dráva partjára. Férfi útitársaink az 1991-1993 háborúról érdeklődtek, amely során több mint 1000 ember esett el. A háború nyomai még nagyon sok házon ma is láthatók.

   Élményekben gazdag utunkat, kicsit elfáradva a késő esti órákban fejeztük be Galántán.

   Ha választanom kellene, hogy mi ragadott meg legjobban ezen az úton, kedves útitársaink a vezekényi fiatalok tettére szavaznék, akik mozgássérült barátnőjüket is magukkal hozták, és bebizonyították mindenki számára, hogy nincs különbség ember és ember között, ha megfogjuk egymás kezét. Mert a földön minden ember egyforma, ha segítjük egymást. Bárcsak sokan példát vennének róluk!

Suba Anna