Farkasdi hősi emlékművek

   Az I.világháború 198 hős honvédjének emlékoszlopát 70 évvel ezelőtt avatták fel. Szépségében időtálló, maradandó értéket alkottak elődeink.

   A II.világháború 249  farkasdi áldozatának emlékművét 1993-ban avatták fel a község központjában. A közel fél évszázados késéssel létesített emlékhely az utókor tiszteletének a jele drága elődei előtt.

   Ez a könyv is a hősök és az áldozatok iránt érzett kegyeletünk megnyilvánulása.

Dr. Jankovics Marcell /író és politikus/ beszédéből
Elhangzott 1931. október 5-én az l. világháborúban elesettek emlékművének avatásán, Farkasdon

   A legszomorúbb szó a nyelvben a feledés. Az ember legnagyobb tragédiája elmúlni nyomtalanul, elporladni anélkül, hogy az élet vagy a halál megadta volna a küzdelem jutalmát. A legnagyobb tragédia az emberi sorsban, hogyha elfelejtenek valakit azok, akik szerették.

   Vágfarkasd nem felejtette el fiait, kik meghaltak a hazáért. A magyar kevésbé felejt, mint más nemzetek, melyeknek élete fája napsugárban áll és ezért terebélyesebb, mint a miénk, mert a mi nemzetünk ősi magjának gyökereit századok óta mossa az árvíz, mossa, mossa – egyik göröngyöt a másik után, egyik porszemet a másik után …

   Mi nem feledünk, mert az emlék előtt is érezzük, hogy nemcsak 15 millió magyar van a világon, hanem száz és száz millió… Hiszen velünk vannak azok, akik elmentek örökre, - velünk van mindenki, aki valaha magyar volt – aki akár búzát, akár eszmét vetett a magyar rögbe, melyhez porai keveredtek. Hisz ezért nemcsak mi szeretjük a magyar földet, hanem ez a föld is szeret bennünket.

   Igen, velünk vannak a háború hősi halottai, hogy emlékeztessenek bennünket arra, amit a Szibériában megdermedt magyar költő, Gyóni Géza megírt:

Hitetlen gőgjében akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent,
Magyar vérem ellen soha-soha többet…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket…

   De velünk vannak azok is, akik csak jönni fognak, hogyha mi már elmentünk: a jövő magyarjai – mert a nemzet nemcsak a ma élő nemzedék, hanem a múlt, a jelen, a jövő együtt.

   Azért ez emlék előtt értsük meg egymást, magyarok – átfogó érzéssel, összedobbanó szívvel – az elesett fiúk és elesett apák emléke előtt az eljövő fiúkért.

   A tengerparti népek egyre visszavárják azokat, kik soha többé nem térnek vissza a hullámokból, a hajótörötteket. Megterítik helyüket az asztalnál, rendbe szedik ruhájukat, szobájukat, mert szentül hiszik, hogy a lélek hazajár.

   Vágfarkasd virágos tornácai sem árvulnak el – nem árvulnak el a magyar falu virágos rétei, sárguló tarlói, nem – mert hazajárnak azok, kik meghaltak a hazáért … hazajár lelkük a nyelvünkben, mert nyelvünk magyar maradt – hazajár lelkük a mi lelkünkben, mert szívünk magyar maradt.

Aldás azok emlékére, kik meghaltak a hazáért.