Fába faragott álmok

   Zilizi Zoltán a peredi alkotók azon egyike, aki a népművészet gyökereiből táplálkozva már több évtizeden át ébren tartja bennünk a reményt a népi fafaragás művészetének átörökítésére. Az elmúlt évtizedek alatt művészien megformált alkotásainak köszönhetően Mátyusföld tájegységen belül és határain túl is, sőt külföldön is elismertséget vívott ki magának.

   Pereden született 1949-ben, egyszerű munkáscsaládból származik. Villanyszerelőként dolgozott Szlovákia különböző településein. Nős, két felnőtt gyermeke van, boldog nagyapa. Nyugdíjas éveiben is a fa sokarcúságának bűvöletében él. A sorstól kapott ajándéka és egyben a küldetése is, hogy ebbe a bűvöletbe bevonja azokat is, akik alkotásaival tárlatok, kiállítások alkalmával találkoznak. Derűs mosoly csillan Zilizi Zoltán arcán, amikor a kezdetekről kérdezem.

   - Szerény körülmények között nőttem fel, amire büszke vagyok, mert megtanulhattam, hogy a jobbat jobban tudja az ember megbecsülni. Játékszereink természetes anyagokból készített fa és egyéb játékok voltak. Nagyon boldog voltam, amikor az első fabricskálás után az első játékaimat elkészítettem. Tudatosabb művészi tevékenységem csak a 90-es évek végén kezdett kibontakozni. A Galántai Képzőművészeti Kör tagjaként gyakran találkoztam jólelkű neves művészekkel, akik bátorítottak, ha kérdeztem, útba igazítottak. Az elért eredményeim pedig mindig újabb erőt adtak a különbözőképpen megformált alkotások elkészítéséhez. Nagyon szeretek a fával dolgozni. Szeretem képlékenységét, lágyságát és minden tulajdonságát, amivel melegséget, szépséget sugároz. Amikor ezeket a tulajdonságokat formába öntöm egy-egy alkotás képes a helyiséget betölteni, uralni.

   Zilizi Zoltán mesterien megformált alkotásait, domborműveit és plasztikáit a népművészet visszatérő örök motívumai mellett a fa felületének szép kidolgozása jellemzi. Mondanivalójukkal a mátyusföldi népélet jellegzetes alakjaihoz, a családhoz és valláshoz kapcsolódnak. Alkotásaiban minden esetben valamilyen emberi érzés, az öröm, a bánat és szomorúság kerül kifejezésre.

   Minden alkotásom egyformán kedves, családtagként tartom számon mindegyiket. Nem szívesen válnék meg tőlük. Minden egyesnek külön története és lelke van.  A fa kiválasztásakor, a tölgy, a bükk a cseresznyefa törzsében, ágaiban az emberek karaktereit látom, s ezáltal a más számára halott fa nekem élővé válik.  Szívesen járok kiállításokra, mert szeretném átadni, megszerettetni másokkal is ezt a gyönyörű művészeti ágat, és megosztani az alkotói örömöket.

   Zilizi Zoltán alkotásai nem csak gyönyörködtetnek, hanem továbbgondolásra is ösztönöznek…, s a kérdésre - mit jelent az otthon, a haza, a hit, mit jelentenek a mindennapi küzdelmek ? - észrevétlenül, de tudatosan fogalmazódnak meg bennünk a válaszok.

Borsányi Erzsébet, Pered