Ez volt a sorsunk…

Kitelepítettek találkozója Nagyfödémesen

   Régen volt, 65 éve, hogy a kollektív bűnösség jegyében Nagyfödémesről is 210 magyart űztek el szülőfalujából. Az évforduló mindig sebeket tép fel, talán beléjük nyilall a fájdalom, de nem vádolnak, nincs bennük gyűlölet, csak emlékeznek.

   Így volt ez az idén július 5-én is, amikor a 171 meghívottból már csak 39-en tudtak részt venni azon az emléknapon, amelyet Nagyfödémes község és a Csemadok helyi szervezete rendezett a szomorú évforduló alkalmából.

   Az emléknap hálaadó szentmisével kezdődött a római katolikus templomban, ahol Kasáš Béla atya prédikációjában megemlítette, hogy sokukat éppen ebben a templomban kereszteltek, itt voltak elsőáldozók. A szentmise megható pillanata volt, amikor a Hartára kitelepítettek átadták a plébános úrnak azt a templomzászlót, amelyet 1948-ban az utolsó kitelepítettek vittek magukkal, s most visszahozták eredeti helyére. Az évforduló alkalmából a templom falán elhelyezett emléktáblát Gőgh Ferenc, a község polgármestere leplezte le. Készítője Cséfalvay Kázmér, s az utókor számára figyelmeztető mementóként szolgál majd, hogy soha többé ne fordulhasson elő olyan borzalom, mint akkor. Az emléktábla megáldása után Nagyfödémes község képviseletében koszorút helyeztek el Sztraka József alpolgármester és Száraz Pál képviselő, valamint Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége nevében Nagy László tanácsos, illetve a kitelepítettek nevében Halász Károly.

   Az emléknap a kultúrházban ünnepi műsorral folytatódott, amelyben elsőként a Borsos Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Iskola irodalmi színpada mutatta be az „Ez itt az én hazám…” című műsorát, melynek érdekessége, hogy nemcsak a tanulók, hanem az iskola valamennyi pedagógusa is szerepelt benne. Az előadás mélyen meghatotta a jelenlevő vendégeket és itthoni kísérőiket is, hiszen bár csillogó szemmel, de szűnni nem akaró vastapssal köszönték meg a produkciót.

   A község polgármestere Gőgh Ferenc és Nagy László, a Magyar Nagykövetség tanácsosa is szólt a 65 évvel ezelőtti sajnálatos eseményekről. A megjelentek beírták nevüket a község emlékkönyvébe. A polgármester úr egy-egy „Nagyfödémes” című monográfiát ajándékozott a község szülötteinek.

   A kitelepítettek nevében Halász Károly emlékezett, s a legfiatalabb elhurcolt Szabó Istvánné, született Román Bernadett (aki 1848-ban csak féléves volt) Somberekről, Eötvös József Búcsú című versével köszöntötte az egybegyűlteket.

   Az emlékünnepség végén a vendégek és kísérőik sétát tettek a községben, amely egykor gyermekkoruk színhelye volt, majd ünnepi vacsorával és egy baráti találkozóval folytatták az emlékezést.

Száraz Erzsébet

Fotó: Németh Tibor