Érdekesség Deáki múltjából...

   Deáki történelmével kapcsolatban több érdekes forrás maradt eddig ismeretlen. Az egyik ilyen a deáki plébánián vezetett Protokollae domesticae, amit magyarra talán legtalálóbban „ Házi bejegyzések könyvének“ nevezhetünk. A könyvet a deáki plébánosok vezették 1847-től 1899-ig. A bejegyzések szinvonala persze nagyban függött az egyes plébánosok  közlési szándékától.

A következőben néhány érdekességre szeretnénk felhívni a kedves olvasók figyelmét.
   1848. április 13-án Deákin a helyi bíró, Bús Benedek nagy tömeg jelenlétében kitűzte a községháza épületének tetőjére a háromszínű nemzeti lobogót. Itt érdemes megemlíteni, hogy a régióban ez az első adat arra, hogy nemzeti lobogót, mint a szabadság jelképét egy közösségi épületre tűztek ki. Ugyanazon évben, a deáki plébános azt is bejegyezte, hogy  április 26-án, Szereden zsidóellenes megmozdulásra került sor, valamint azt is, hogy az első népképviseleti választásokra Galántán került sor június 19-én, ahol a helyi plébánosra (Sebestyén Lászlóra) 15 település választói, összesen 1203 szavazatot adtak le. Így a Galántai járás országgyűlési követévé választották. Szeptember 11-én pedig a deáki  plébános bejegyzése szerint a szomszédos falvak magyar nemzetőreit Nádasra és Brezovára irányították, majd innen 10 nap után visszatértek otthonaikba. A bejegyzésekből az is kiderül, hogy december 16-án az osztrákok oldalán harcoló Simunich csapatok Nagyszombatba érkeztek, majd onnan a szeredi erődbe vonultak  és azt felégették.
   1849-ben még érdekesebb adatok kerültek a bejegyzésekbe. Az osztrák császár csapatai április 21-én foglalták el a régiót, ekkorra már Deákit is élértek, ahol 6000 katona volt elszállásolva: a földesúr kastélyában, a plébánián és persze a házaknál is. Április 26-án pedig az osztrákok a faluban kitűzték a piros fekete zászlójukat. A következő,vagyis a június 16-i, majd a június 20-21-i harcokról is beszámol a helyi plébános, így megtudjuk, hogy az osztrák csapatok ágyúinak egy része Deákin a régi  kálvária és a templom közt volt elhelyezve. A plébános a peredi csatával kapcsolatos bejegyzésében azt is feltüntette, hogy Pereden június 21-én, a csata során, 39 ház kivételével a falu porrá égett.
   A Deáki önkormányzat tevékenységére vonatkozóan több bejegyzés is figyelmet érdemel. Deákin 1847 november 1-én a falu bírójává Bús Benedeket válsztották, helyettes bíróvá Puskás Pált, esküdtekké pedig Szőcs Istvánt, Szőcs Pált, Gál Pált, Szabó Sándort, Takács Antalt, Józsa Benedeket, Császár Mihályt, Pákozdi Mihályt, Futó Miklóst és Nagy Jánost. Az önkormányzat a forradalom leverése után nem választhatott elöljárókat, azokat a császári hivatalnokok nevezhették csak ki. Az önkormányzat megújítására csak az alkotmányosság ismételt felállítása, vagyis 1860 után került sor. A deáki elöljárók első részletes névsorát 1868. február 10-én jegyezte fel a plébános. E szerint, miután az előző 4 évben kálvinista volt a helyi bíró, most Kiss Ferencet, katolikus lakost választották meg bírónak. A törvénybíró Száz Ignác református lakos lett, hadnagyként pedig Varga János tevékenykedett. Az esküdteket Dora János, Takács János, Hajdú Imre, Piroska István, valamint Száz Ferenc és Pákozdi Mihály személyében választották meg. Tiszedesek, vagyis a rend felügyelői Kiss Imre, Szabó József és Puskás Dávid voltak. A kisbírók pedig Dora József és Komjáthy Ferenc lett.

További önkormányzati választásokra 1871. március 11-én került sor. Ekkor a következő lakosok lettek a falu elöljárói:

Bíró: Buss Lőrinc, hadnagy: Tóth Ferenc, esküdtek: Polák János, Takács Amdrás, Szabó József, Tóth István, Jobbágy Mihály, Szabó Pál, tizedesek: Futó Lőrinc és Száz János, kisbírók pedig Hajdú Ferenc és Nagy Károly.

1871-ben Deáki összlakossága 2291 volt. Felekezeti megoszlásuk szerint 1499 római katolikus, 672 református, 3 luteránus és 117 zsidó.
   E rövid ismertetésben sikerült talán a tisztelt olvasó figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a vágsellyei levéltárban sok érdekes, eddig ismeretlen adat található a régió, és maga Deáki hiteles történelméből. A mai Deáki, amely az egykori Sala, illetve korábban a Terra Wag része volt, ez évben emlékezik meg a Terra Wag elnevezés 1010-ik évfordulójáról. Ez az elnevezés ugyanis egy 1002-re datált Szent István által kiadott oklevélben említődik először. Az oklevél azon része, ahol a Terra Wag említődik, ma már közismerten nem hiteles, ennek ellenére nem férhet kétség hozzá, hogy régiónk már a 11. század elején lakott volt, és a királyi birtokok mellett jelentős birtokai voltak itt a pannonhalmi apátságnak is.

PhDr. Novák Veronika