Elsős leszek!

   Közeledik az iskolakezdés, ami nagyon sok gyerek számára nagy változást jelent. A tanévnyitón a legtöbb szülőnek elszorul a torka, amikor az ő egyetlen kicsi gyermeke, aki nemrég még pelenkásan szaladgált a járókában, most ünneplőben, megszeppenve áll a fura, kényelmetlen iskolapad előtt.

   Ez a pillanat nemcsak a szülőknek jelent változást és borítja föl az eddig megszokott napirendet, hanem a gyermeknek is, akinek ez hatalmas lépés, és bizony idő kell, amíg megszokja a  szigorúbb rendszert és a vele járó kötelességeket.

   Ilyenkor a legideálisabb egy higgadt, nyugodt szülő jelenléte, aki megfelelő áttekintéssel próbálja meg megkönnyíteni gyermeke beilleszkedését az iskolai környezetbe, amivel a későbbiekben akár tanulási és viselkedési zavarok is megelőzhetőek. Tudatosítaniuk kell, hogy nem Önök, szülők lettek elsősök, tehát a feladatok elvégzése és a iskolai környezetbe való alkalmazkodás nem az Önök, hanem gyermekük feladata.

   Az adaptáció, a beilleszkedés megkönnyítését elkezdhetjük már a nyár folyamán úgy, hogy nem ijesztgetjük leendő elsősünket az iskolával, de nem is próbáljuk meg ideálissá varázsolni elbeszéléseinkben. Hanem  elmagyarázzuk, hogyan működik, hányan lesznek egy osztályban stb. Próbáljunk meg azzal kedvet csinálni, hogy most már nagyfiúvá/nagylánnyá emeljük, bizonyos könnyű, megoldható feladatokat is rájuk bízunk, de ha esetleg a tanévnyitón mégis eltörik a mécses, nem szidjuk meg emiatt. Az iskolakezdés előtt pár héttel már érdemes kicsit korábban lefektetni őket, hogy az nyári szünet alatt berögzült laza napirend átálljon az iskolai rendszerre.

   Ha már elkezdődött az iskola, szoktassuk őket arra, hogy mindig ők maguk pakoljanak be a táskájukba másnapra, mi csak ellenőrizzük. Rendezzünk be egy tanulósarkat, ahol jól érzi magát a kisdiák is, és a szülő is elérhető távolságban van, ha segítségre lenne szüksége a feladatok megoldásában. Ha hazaértek a napköziből, ne csak azt kérdezzük meg a gyermektől milyen jegyet kapott és mi a házi feladat, próbáljunk meg elbeszélgetni arról is, hogyan érezte magát, vannak-e barátai, mit csinálnak a szünetekben. Ne idegeskedjünk, ha kicsit lassabban megy a tanulás, minden gyermek tempója más, mindenki másképp szokik bele az új rendszerbe, ne hasonlítgassuk őt össze egyik osztálytársával sem. Ne tanítsunk vele előre semmit a tananyagból, ne adjunk feleslegesen plusz feladatokat, a mit és hogyant a tanárnéni/bácsi határozza meg, teljesítsük csak a kijelölt házi feladatot. Találjuk meg az egyensúlyt a tanulás és a játék között, ne nyújtsuk feleslegesen hosszúra a tanulóidőt, még akkor se, ha nem sikerült mindent maradéktalanul elsajátítani ha elfáradt és nem figyel.

   Megtörténik azonban, hogy minden igyekezet ellenére a kisdiák nem tud alkalmazkodni az új környezethez, sír minden reggel, nem akar tanulni, esetleg elkezd szomatikus tüneteket produkálni (hasfájás, fejfájás, láz). Ilyenkor el kell gondolkodni azon, elég érett-e az iskolakezdéshez, és ha pár hét után sem tapasztalnak javulást, akkor érdemes az iskolapszichológushoz fordulni, vagy ellátogatni a lakóhelyhez közeli  nevelési tanácsadóba, ahol meg tudják állapítani mi állhat a háttérben. Indokolt esetben pszichológus tanácsára még az iskolaév decemberéig esetleg megfontolható az iskolára nem felkészült gyermek óvodába való visszahelyezése is.

Sok kitartást, erőt és energiát az új tanévben minden újdonsült kisdiáknak és szüleiknek is!