Elnökök látogatása Galántán

   Novemberben röppent fel a hír, hogy Andrej Kiska szlovák köztársasági elnök meghívására hivatalos látogatást tesz Pozsonyban Áder János magyar államfő, s programjuk keretében ellátogatnak Galántára is. Az ilyenkor szokásos tárgyalások, szervezések és protokolláris egyeztetések után december elején vált bizonyossá, hogy a két közjogi méltóság megtekinti a járási székhely egy épületben, ám önálló igazgatással működő két, magyar és szlovák gimnáziumát.

   Nagy lett a sürgés-forgás a Kodály Zoltán Gimnázium háza táján, hisz az iskola történetében hasonló szintű látogatásra még nem volt példa. Hirtelen szakadt nyakába a szervezőknek a nem hétköznapi feladat: a méltó fogadtatás mellett az iskola valódi arcát láttatni. Az igazi fejtörést a bőség zavara okozta: a szoros időt tartva mit, ill. kit kihagyni a vendégek tiszteletére összeállított diákok adta kulturális programból.

   Az iskola előcsarnokába érkező két magas rangú vendéget egy Kodály Zoltán gyűjtéséből választott zoboralji népdallal köszöntötte az iskola IV. évfolyamos diákja, Renczés Viktória. A Kodály Zoltán szobránál felcsendülő dal körbeölelte a megjelenteket, s máris oldotta a várakozással járó feszültséget.

   Az iskolák vezetőivel folytatott közvetlen hangvételű kötetlen beszélgetést követően az iskola éttermében a tanárokból és diákokból verbuválódott közönség várta a vendégeket. Az iskola múltját és jelenét Marsall János igazgató mutatta be. A teljesség igénye nélkül sorakoztatta fel az elmúlt évtized legkiemelkedőbb diáksikereit, valamennyi közül is kiemelve név szerint a nemzetközi olimpiákra (matematika, informatika) eljutó egykori tanulókat, s a jelenleg is az iskola padjait koptató világbajnokunkat (uszonyos úszás). Beszédében külön köszönetét fejezte ki a két államfőnek, hogy a rendkívül feszítő munkaprogramjuk mellett megtalálták azt az időrést, amelyben érdeklődésükkel és látogatásukkal megtisztelték az iskolát.

   Andrej Kiska beszédében azt is hangsúlyozta, hogy tisztában van az oktatásügyben uralkodó rugalmatlan rendszerrel és a pedagógusok méltatlan helyzetével. Jelezte, munkájában fontos szerepet tölt be ezen gondok megoldása is.

   Áder János Kodály Zoltánt idézte, majd utalt arra a véletlenre, hogy előző este is Kodály Zoltán felcsendülő műveit hallgatta a Művészetek Palotájában, s másnap már a híres zeneszerező gyermekkorának színterére érkezhetett látogatóba.

   Az már nem a véletlen műve, hogy az iskola leánykara Kodály gyűjtéséből adott elő egy csokorra valót, bizonyítva ezzel azt is, hogy az iskolán kívüli tevékenység sem kevésbé gazdag.

   Pillanatok alatt felpezsdült a levegő, s ha valakiben maradt volna némi feszélyezettség, hamar elpárolgott belőle, mert a néptánc csoport műsora következett. Talpalávalót a Bendő zenekar szolgáltatott, amely bő két évtizede alakult, az akkor még itt tanuló diákokból. A táncosok kitettek magukért, jogos volt a zúgó vastaps.

   A vendégek diákok és tanáraik alkotta sorfal mellett távoztak a teremből, ám korántsem protokolláris keretek között. A fárasztó nap végére – igazi politikusokhoz méltón – maradt kedvük és erejük néhány kedves szót váltani, diákokkal pózolni. Csattogtak a vakuk, készültek a „szelfik”, fülig érő szájak, mosolyok, halk kacagások, poénok kísérték a távozókat. A hivatalos keretekből kilépve mindketten megcsillogtatták humorukat, s a diákokban ezt rögződött leginkább. 

PaedDr. Bergendi Mónika