Elballagtunk...

   „Az eltöltött évek alatt sok minden változott. De nem változott az - az aggodalom, gondoskodás, amit a jövőtök iránt érzünk. Ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagy mindenkiben. Bennünk is. Nem fogunk, nem is akarunk elfelejteni Benneteket. Kollégáimmal együtt örültünk minden sikereteknek, apró örömötöknek, átéreztük a kudarc okozta fájdalmat, bánatot.

   Bízunk bennetek, hogy a továbbtanulásban, az életben helyt álltok, és sok jót hallunk még felőletek.

   Gondoljatok csak néhány pillanatig azokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során. Elsősorban szüleitekre, családotokra gondolok.

   Köszönettel tartozunk nekik mi is, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni, nevelgetni, formálgatni titeket. Azt gondolom, hogy kevesebb szebb ajándék lehet egy családnak, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, szigorúság, odaadás nem volt hiábavaló.

Útravalóul fogadjátok Kiss Jenő gondolatait:

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.

Kedves Ballagók!

   Tarisznyát kaptatok a vállatokra, karotokat rövidesen nehéz csokrok húzzák, búcsúztok, indultok. 
   Kívánok Nektek sikeres érettségit, felvételi vizsgát és sok boldogságot az életben!“

Részlet Marsall János igazgató beszédéből