Egy háborús napló

   Néhány héttel ezelőtt egy keménykötésű noteszt, egy naplót juttattak el szerkesztőségünkbe. Írója a 2. világháború fehérorosz és ukrajnai harcterein teljesített szolgálatot, hadikórházakban szolgáló, papok mellé beosztott katonaként.  A napló Radnóti Miklós Bori noteszét juttatja eszünkbe, tartalma olyan eseményekről tudósít, amely többezer család életét befolyásolta. Belőle az emberség, a hit sugárzik.

1942. március 9. – Mint érdekességet írom le, ma bent járt a főtisztelendő úr a helyi német parancsnoknál, aki magyar filccsizmát hordott.  Novioszkol körül szerezte egy magyar raktárból, ahonnan ők jöttek ki utoljára. Ellátták magukat bőségesen, aztán felgyújtották az egész raktárat: húszezer csizma égett bent a házban, száz és ezer katonánknak fagyott el a lába. Ezért fog-e valaki felelni?

Március 14. – Nagyböjt vasárnapja. Szentmise ugyancsak az iskola egyik termében nagyon szép szentbeszéddel.

Március 15. - Nemzeti ünnep. Szentmise 9 órakor az iskola egyik termében. Este 6 órakor iszonyatos bombázást kap Bachmatsch, nekünk is jut belőle, amilyent még nem hallottunk, nem láttunk. S ez folytatódik egy héten keresztül, 3-5 órán keresztül úgy, hogy a robbanások egybefolynak, esténként 15-20 sztálin-gyertya világít. Házunk állandóan reng, inog, ablakaink betörtek. Ugyanaz ismétlődik meg, ami február elején volt Voroksbán, illetve Belopotjén.

Március 16. – Ma halljuk, hogy a tegnapi bombázásnak 250 halottja van. A hét minden napján megismétlődik ez, másik alkalommal 92 halott van egyszerre, köztük 28 magyar, akik az állomáson egy barakkban laktak, telitalálatot kaptak. Egy magyar százados személyazonosságát nem lehet megállapítani. A temetést a német kórház lelkészei végzik.

Március 21. Vasárnap – Szentmise 9 órakor, az iskola termében.

Március 24. -  Ma kapjuk a parancsot, hogy a kórház holnap hajnalban indul Ilinkára, Gomeltől keletre, és ott letelepülünk. Az egész nap készülődéssel, vagonszerzéssel megy el. Nagy nehezen sikerül a vagonszerzés, és így nem kell gyalogmenetben mennünk, ami kb. kétheti út lenne.

Március 25. – Korán hajnalban kezdődik a rakodás, pedig ma van Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepe, de minden el van foglalva a rakodással, így szentmise sincs. Délután 3 órakor indul tovább a szerelvényünk.  Gomel előtt éjszakázunk, szörnyű bombázást kapunk: 14 sztálin-gyertya egysorjában.  Valóságos égő karácsonyfa.  De Isten megsegít bennünk et, nem történik semmi bajunk.

Március 26. – Délelőtt megérkezünk, az est beálltáig sikerül kirakodni.

Március 27. – Bakony altábornagy úr szemléje. Megszemléli az egész terepet, ahol nekünk kórházat kell építeni.  Nagy munka lesz, hiszen a kórháznak szánt épületek ajtó-ablak nélkül vannak, üresen, négy csupasz fal. De maga a hely gyönyörű.

Március 28. – Vasárnap – Szentmise egy hatalmas, ajtó-ablak nélküli teremben, a folyóparton. A huzat szörnyű, ötször is meggyújtottam a gyertyákat a mise alatt, de azért áhítatosan imádkoztunk és énekeltünk, hogy Isten áldása kísérje itteni működésünket. A következő napok készülődéssel, rendezkedéssel telnek elé. Lovaink bizony napokig a szabad ég alatt vannak, mi magunk összebújva egy helyen.  De Isten segítségében bízva kezdjük el a nagy munkát.

Április – Hét napja vagyunk új állomáshelyünkön, Ilinkán, Gomeltől keletre. Itt bizony még teljes a tél. Térdig érő hó fogad bennünket. A hely különben gyönyörű, évszázados fenyőerdő közepén, volt cári nyaralótelep.