Disznóságok, avagy hogyan is csinálták a régiek

Májas hurka – hozzávalók: sertésmáj, tüdő, szív, húsos tokaszalon­na, bőrke, rizs, vöröshagyma. A rizs kivételével mindent ledarálunk, a rizst megfőzzük. Az egészet összekeverjük, majd törött borssal, majo­ránnával, sóval és kevés pirospaprikával fűszerezzük. Teszünk hozzá kevés csípőset is. Az összedolgozás után sertésbélbe töltjük és forrásban levő abálében kifőzzük. Sütés előtt tűvel megszurkáljuk, hogy ki ne repedjen.

Disznósajt – hozzávalók: sertésfej, bőrke, tokaszalonna, a disznó nyelve és a nyesedék sovány hús. Mindezt kb. két óra hosszan lassú forrásnál abáljuk. Amikor megfőtt, a fejhúst a csontról lefejtve vé­kony csíkokra vágjuk, a szalonnát és a bőrkét ledaráljuk és az egészet keverőtálban sóval, törött borssal, fokhagymával fűszerezzük. Jól össz­ekeverjük, majd az abáléből is teszünk hozzá egy keveset, hogy a húskockák elváljanak egymástól. A jól összekevert masszát tisztá­ra mosott sertésgyomorba töltjük, a lyukat bevarrjuk, majd forrásban lévő vízben kb. fél óra hosszat főzzük. A vízből kivéve lepréseljük.

Kása – Az abálé színét lemerjük, félretesszük, a többit leszűrjük. Min­den kiló árpadarához két és fél liter abálevet öntünk, megfűszerezzük vöröshagymával, köménymaggal, borssal, sóval, majoránnával és fel­főzzük. Amikor már az árpadara megpuhult, hozzáöntjük a felfogott disznóvért és sűrűre főzzük. Ezután kisebb edényekbe rakjuk, nehogy a nagy tömegű kása megsavanyodjék reggelre.

Mészáros Ilona