Deáki Szeretethíd 2015.

   A Deáki Református Egyházközség-ben Isten kegyelméből a 2015-ös esztendőben került sor első, s reménységünk szerint nem utolsó alkalommal a Szeretethíd önkéntes program megvalósítására, melynek keretén bévül a helyi magyar tannyelvű óvoda udvarát tudtuk szebbé tenni. A munkálatokba gyülekezetünk idősebb és fiatalabb tagjain kívül az óvoda alkalmazottai, s az óvodába járó gyermekek szülei is szép számban bekapcsolódtak, s már csütörtöktől 2-3 testvér jelenlétében elkezdődött az eltervezett feladatok kivitelezése.

   Csütörtökön és pénteken az óvoda főbejáratánál lévő vaskerítés és vaskapuk rozsdátlanítására, majd alapozó festékkel való lefestésére, valamint az óvoda épülete mögött található közlekedési pálya füves területeinek lekaszálására, a kiálló vas- és beton-darabok és fatönkök eltávolítására került sor. Szombaton az előzetes várakozásokat felülmúlva összesen 43-an jelentünk meg a tervek megvalósítására, s reggel 8-tól délután 3 óráig tudtunk együtt egy közös célért összefogni.

   A szép számban megjelenteknek hála szinte egyidőben kezdődtek meg az eltervezett munkálatok. Így került sor a homokozó felújítására, -mely célra kb. 20 köbméter homokot lapátoltunk szét a homokozóban-, a járdák és kiskertek kitisztítására-rendbetételére, az előkészített vaskerítések és kapuk lefestésére, a beton-kerítések lefestésére mintegy 50 m hosszan -majd egy héttel később az összes maradék beton-kerítés is lefestetett-, a kint lévő fa-játékok, hinták megerősítésére, újabb játékok alap-helyéül szolgáló beton leöntésére, a nagy területű közlekedési pályán lekaszált gaz összegyűjtésére és konténerbe rakására, valamint egy újabb trambulin összerakására.

   Munkálatainkat tíz óra tájékában egy pihenővel szakítottuk félbe a gyülekezet rektor-lakásában, ahol a frissítőket és az erre az alkalomra készített finomságokat fogyasztva a gyülekezet lelkésze általánosan ismertette a „Szeretethíd” Kárpátmedencei Református Önkéntes Napok történetét, majd a Szentírásból a „szeretet-himnuszt” felolvasva még egy közös imára hívta fel az egybegyűlteket.

   Délután egy, fél kettő körül még egy tányér gulyás elfogyasztásával szakítottuk meg munkáinkat, s örömmel konstatáltuk, hogy Isten ege alatt együtt minden könnyebb, s az Ő áldásai nyomán akkor válunk igazán gazdagokká, ha elsősorban adni tudunk. Adni az időnkből, energiánkból, anyagi javainkból, szeretetünkből, -másokért, -másoknak.

   Reménnyel telve és szívünkben bizalommal várjuk a jövőt, a következő „Szeretethidat”, hogy ismét együtt legyünk felkiáltójellé, s hogy mint most is, úgy ezután is egyedül Istené legyen a dicsőség! Soli Deo Gloria!

Édes Ákos, tiszteletes