Csángó kisvasút

   A vasúti közlekedés, melynek kezdetei régiónkban a 19. század közepére nyúlnak vissza, lényeges változást hozott az emberek életében. A Bécs-Buda-Pest közötti vasúti közlekedés 1850-ben indult meg. A vasutat főleg teherforgalomra használták, de a személyi forgalom részére is új lehetőséget nyújtott.

   A Vágsellye környéki települések vasúti hálózatba való bekapcsolásának a gondolata a 20. század elején merült fel. A Vágsellye–Negyed közötti vasútvonal kiépítésére Pongrácz Kálmán királyi tanácsos, Nyitra megyei képviselő nyújtott be kérelmet a közlekedési minisztériumhoz. Pongrác összeköttetésben állt Pallós Ármin építésszel, akinek már voltak tapasztalatai a vasútépítés terén. Ő építette a Losonc-Halics közötti vasutat, a nagykároly-csapi vasutat, valamint a Hódmezővásárhely– Makó–Nagyszentmiklós közötti vasútvonalat. Pongrácz Kálmán vasútépítési kérelmében főleg arra hivatkozott, hogy a Vágsellye környéki falvakat a vasút összekötné az ország más területeivel, s így bekapcsolná azokat a gazdasági életbe. Hangsúlyozta, hogy Negyed és Farkasd lakói kockázatos módon a Vágon szállítják mezőgazdasági termékeiket, főleg zöldséget, káposztát és hagymát. Mivel ezek a falvak nagy mennyiségű cukorrépát termesztenek, a vasúton eljuttathatnák áruikat az ország más részeibe. A közlekedésügyi minisztérium engedélyét adta az építkezéshez. A vasút építését állami költségvetésből fedezték, valamint a falvak kölcsönt vettek fel. Miután Pallós Ármin cége válságba jutott, az építkezést a Gregerson és fiai budapesti cég vette át és építette meg a vasutat. Ez a cég a magyarországi vasútépítés szakmai tekintélyének számított, ők építették a pozsonyi II. számú vasúti alagutat és többek között a komárom-gútai vasútvonalat. A munkálatokat a cég a megszabott határidőnél korábban, már 1909. október 16-án befejezte. A Magyar Királyi Államvasutak megvizsgálta a vonalat és október 17-én megkezdte az üzemeltetését.

   Az egyes állomásokhoz fokozatosan bekötőutak épültek, hogy biztosítsák az áruszállítás feltételeit. Ennek érdekében új vágányok, ipari keskenyvasutak épültek. Zsigárdon már 1912-ben megfogalmazódott ilyen kérelem a téglagyár tulajdonosának a részéről, majd a fűrésztelepet is vasút kötötte össze. Még 1938 előtt további két megállóhely létesült Zsigárdon, egyik Farkasd irányában és egy ma már nem létező rakodó megállóhely Pered irányában. Ez főleg a cukorrépa szállítására készült. Negyeden a vasúttól keskenyvágánnyal kötötték össze a malmot már 1916-ban, s a cementcserép szállítását is ez a keskenyvágányú vasút biztosította.

   A vágsellye-negyedi vasútvonal bővítését több alkalommal is kérték. 1912-ben kérelmezték a vonal meghosszabítását Gútáig, majd 1926-ban Érsekújvár képviselői kérték, az érsekújvár-gútai vonalhoz való csatlakozását. Felmerült a Galánta–Dunaszerdahely–Negyed vasútvonal építésének a gondolata is, azonban ezek a tervek nem valósultak meg.

   A vágsellye-negyedi vasútvonal jelentős szerepet játszott a nagyszombati, surányi és a diószegi cukorgyárak répával való ellátásában, s az eredeti tervnek megfelelően  zöldségszállításra is használták. A teherforgalmon kívül a személyi forgalmat is biztosította.

-Állami Levéltár, Vágsellye-