Csallóközi és mátyusföldi prédikációk

Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház – Komáromi Egyházmegye Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Calvin János Teológiai Akadémia

Szerkesztő: Mgr. Pólya Katalin, PhD.

Illusztrációk: Mátyás Lajos, a Komáromi Református Egyházmegye Templomai – akvarellek

A kiadás ideje: 2014

   Biztos vagyok abban, hogy más a szószéken, élőszóval elmondott igehirdetés, és más ugyanez az igehirdetés leírva. Lehet, hogy amaz élőbb, nagyobb hatású, de lejegyezve, papírra vetve, sorról-sorra kidolgozva is bizonysága annak, hogy a gyülekezetekben szolgáló lelkipásztorok hittel fel is vállalják azt, amit elmondanak, amit olvashatnak az utánuk jövő nemzedékek is.

(részlet Fazekas László püspök előszavából)

   „Háborúk, terrorcselekmények, gyilkosságok bizonyítják, hogy a Káini lélek nem veszett ki. Vajon a mi szívünkben békesség honol? Széthúzás, szeretetlenség, irigység, tisztátalan gondolatok és az egységet megmérgező termékek lakják azt, bizonyítva, hogy a sötétség a szívünket is uralja. Bizony az Úr Jézus követésében, és így a világosságban járni nem könnyű dolog.”

Iván István, Zsigárd – Advent fényei

   „Kedves testvéreim, az idei gyermektáborba elvittünk magunkkal egy a roma kisebbséghez tartozó kisfiút, Lacikát, akinek a leghőbb vágya volt, hogy részt vehessen ebben a táborban. Őszintén megmondom, testvéreim, hogy sok kétséggel a szívemben indultam el a gyerekekkel ebbe a táborba, mert féltem attól, hogyan fognak a gyerekek Lacikához viszonyulni. A félelmeim sajnos több alkalommal be is igazolódtak, mert nem volt nap a táborban, amikor a „Hát nektek meg honnan van pénzetek erre a táborra?”, vagy „Miért éppen nekem kell egy szobában lenni vele?”, vagy éppen „Eltűnt valamim, biztos a Laci tette el.”, és ehhez hasonló kijelentések ne hangzottak volna el. A gyerekek sok esetben ezt a roma kisfiút, bizony, lenézték. Talán Lacika néha csíntalanabb is volt, mint a többiek, többször is megbüntették őt a vezetők, néhány játékból kis időre kizárták, és ilyenkor mindig megteltek könnyel az ő nagy barna szemei.

   De nem volt senki a táborban, aki az utolsó előtti napot, a kézműves foglalkozások napján, minden vezetőnek ajándékot készített volna, csak egyedül a Lacika. Így akarta kifejezni az ő köszönetét és háláját azért, hogy ott lehetett a táborban.”

Erdélyi Anita, Farkasd – A nagy vacsora

   „Kedves Testvérem! Talán téged is vár otthon egy beteg családtag, vagy egy nagy család, amelyet Isten gondjaidra bízott. Vár egy üres lakás tele fájó emlékekkel, amelyek megkeserítik a napjaidat, ahol egyre jobban érzed a magad erőtelenségét és nyomorúságát is. Vár egy felelősségteljes munkahely, ahol holnap is bizonyítanod kell, vagy épp a munkanélküliség reménytelennek tűnő állapotával kell szembenézned. Pál Apostolnak is megmaradtak a tövisei a Jézussal való csodálatos találkozás után is. A nagy missziós útjai során egyre erősödött testi erőtelensége is, de Krisztus ereje és mindenre elégséges kegyelme ragyogott fel életében, Krisztus ereje erőssé tette. „Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” vallotta.”

Szabó Erzsébet, Sókszelőce – Jézussal a hegyen

   „Egy gazdag fiatalember az öreg bölcsnek büszkén felajánlotta: „10 000 dollárt fizetek, ha megmondja, hol lakik az Isten!” Az idős ember belső békével válaszolt neki: „…én meg 20 ezret magának kedves ifjú barátom, ha megmondja, hogy hol nem!””

Nagy Zsolt, Negyed – Jézussal a viharban

   „Azt hiszem, Testvéreim, hogy mindannyiunk életének megvannak a maga kísértései. Ahogy nemrég egy kedves testvérrel beszélgettem, aki sorozatos elbukások után életének súlyos terhét tudta letenni Krisztus keresztjéhez, ő a következőket mondta: „Mindannyiunk életében ott vannak a keresztek, amelyeket hordoznunk kell, de nem mindegy, hogy egy keresztet kap-e az ember, vagy magának faragja azt.””

Édes Ákos, Deáki – Kísértések nyomában