Csák Máté (1260-1321)

   A nagyhatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai a Vérte-hegység területén voltak. A nemzetség őse Szabolcs nagyvezér volt, aki több krónikában a hét vezér egyike, Árpádot követte a nagyvezérségben. Őseitől tekintélyes területű felvidéki birtokokat örökölt, melyeket királyi adományokkal, hadi cselekmények révén, vagy vásárlással tovább növelt. A hatalmaskodó kiskirály birodalma elsősorban a Vág menti területekre terjedt ki, kastélya Trencsénben volt. Tizennégy megyében ötven erődítményt foglalt el, fele részük Nyitra, illetve Trencsén környékére esett. Egy időben ura volt többek között Detrekő, Vöröskő, Gímes, Bajmóc, Visegrád, Varín, Drégely, Léva, Kékkő, Fülek, Somoskő, Hollókő várának, de volt nádor pozsonyi ispán, sőt kun bíró is.
   1310-ben elfogadja Károly Róbertet Magyarország törvényes urának, cserébe tárnokmesteri címet ajánlottak neki. Megígérte, hogy nem viszálykodik többet, de ígéretét nem tartotta be. 1311-ben a pápai követ kihirdette Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet. Válaszul csapatai feldúlták az esztergomi és a nyitrai várat. Miután a rozgonyi csatában 1312-ben szövetségeseivel vereséget szenvedett Károly Róberttől, befolyása csökkenni kezdett, de a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen haláláig.
   Bár soha nem lett király, nagyon gazdag és befolyásos magyar főnemes volt a 14. század elején. Saját sereggel rendelkezett, saját pénzt veretett, és udvartartásában ugyanazon rangokat használta, ugyanazon előjogokkal élt, mint a magyar király. Gazdaságpolitikáját mindazonáltal a rablógazdálkodás jellemezte. Jövedelmének jelentős részét a hadsereg fenntartására fordította. Hatása nem volt tartós, Trencsében 1321-ben bekövetkezett halála után „birodalma” elpusztult.

(forrás: Jeles mátyusdöldiek)