Cogito ergo sum

   Az újkori racionalista filozófia megalapítójának, René Descartesnek (1596-1650) a köztudatban elterjedt tézisét -"gondolkodom, tehát vagyok" - kölcsönöztem fejtegetéseim alapgondolataként felhasználandó.
   Az igaz, hogy mondandóm lényege nem áll távol Paul Valery (1871-1945) francia író, költő: "A politika az a művészet, amellyel megakadályozzuk az embereket, hogy beleszóljanak abba, ami rájuk tartozik" elterjedt, a francia humorban gyökeret vert mondásától sem.
   Természetesen, a bölcs mondások, alapigazságok egész sorát felvonultathatnánk elmélkedésünk igazolására, de erre nincs módunk, helyünk és időnk.
   Arról van szó, hogy a 21. század eleji népesség egy része, nemcsak a fiatalabbak, de a negyvenesek is "az ahogy esik úgy puffan" elvét teszik-tették életvitelük crédójává. Vagy a lét és nem lét dilemmája kényszeríti őket az ilyen életfelfogás szerinti életre? Vagy a történelem ismétli önmagát egy újabb dekadens életvitel visszarendezésével (visszarendeződésével)?
   Konkrétan azt kutatom, hogy a ma tizen- és huszonévesei  életfelfogását milyen tényezők fordították a nem is egészen enyhe nihilizmus irányába. Magyarán, nem érdekli őket sem a múlt, sem a jövő: egyik napról a másikra élnek. - Ki-ki, ahogy!
   Persze nem arról van szó, hogy állandóan bujdosó kurucok módjára keseregjünk a megtörtént - számunkra nem mindig üdvös - események fölött, miatt. A visszatekintésnek célja kell, hogy legyen: az lenne az üdvös, ha az ártó, haszontalan tapasztalatokat átadnánk az enyészetnek, a pozitív, hasznos, épülésünket szolgálókat fejlődésünk - itt nálunk megmaradásunk - szolgálatába állítanánk. - Cogito ergo sum! Milyen legyen a jövő?
   Csakhogy valami valahol megszakadt, s immár huszonhárom éve nem találjuk a fonalvéget a folytonosságot szolgáló összekötés céljából. Válaszként a miértre itt következhetnek Paul Valery sorai.
   A gyengéd forradalomnak minősített változásokra hatványozottan érvényesülnek Valery szavai. Ahány kormány lépett hivatalba, az mindent elölről kezdett. Ez azt jelenti, hogy példának okáért az egészségügyben - az 1980-as évek közepén a nemzetközi angol nyelvű egészségügyi vagy orvosi folyóirat szerint Európában a második legfejlettebb ország Csehszlovákia volt. - 1990-ben a járási nemzeti bizottság ún. felépítményi alelnökeként módomban volt erről meggyőződni akár a galántai, akár a vágsellyei kórházban tett látogatásaim során. Megállapításom ellenzői máris megszólalnak: de a modern berendezések hiányoztak. A mai modern gépek igen, de a korabeliek nem.
   Vagy az oktatásügy! Mikor történt meg az emberi társadalom története folyamán (de leginkább Coménius óta), hogy minden kormány csőstől felforgatja a nevelés-oktatás rendszerét, s a pedagógust az ókori "gyermekkisérő" rabszolga szociális, társadalmi szintjére degradálja.
   Ha a természettudományokban ilyen módon cselekedne az emberiség, nem biztos, hogy például a matematikában eljutottunk volna a négyzetre emelésig, vagy a gyökvonásig. A társadalomtudományokban ugyan bizonyos szubjektivitás mindig megbocsátható; de Machiavelli és más politikusok, a maiak meg pláne nagy, de nem szépségdíjas zsebeket varratnak a zakóikra.
   Nos, ezért a cím kölcsönzése a racionális filozófia megteremtőjétől. A mai fiatalságot fel kell karolni, segíteni kell a szüleiknek is. Csakis a politika érdeke egy olyan nemzedék, amely dekadens erkölcsiségbe zuhant. - Az érdektelenség oltárán áldoz.

     Az érdektelen embereket a politika, a fenét: a politikusok saját érdekeiknek megfelelően használják ki.

         Valljuk:"gondolkodom, tehát vagyok".

                                   Pukkai László