Bottyán János (Vak Bottyán) (1643-1709)

   Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott. Az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovász. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadja az örökségből. A fiatal Bottyán János Érsekújvár török kézre kerülésekor katonának állt. Vágsellye akkor a végvári vonal támaszpontja lett. 1676-ban már sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben udvarbírói tisztséget is betöltött Sellyén a császárt szolgálva.
   Első ismert levele 1676. március 21-ről való. Ez emberi, katonai becsületességét bizonyítja. Történt, hogy egyik katonája, Nagy Péter nagy bajba keveredett. Mindenáron lovat kellett szereznie, hiszen enélkül semmire nem megy a lovas. Valami csellengő ember két ökröt kínált eladásra igen olcsón. Nagy Péter igencsak megörült ennek, hiszen két ökör ára mintegy 35-40 forint volt akkoriban, ami több az évi zsoldnál összesen. Aztán megállították s kérték tőle a passzust, a hivatalos, hatósági írást. Az pedig nem volt, mert az ökröt egy szegény peredi jobbágytól lopta az eladó, s Nagy Pétert a vármegyei hatóság letartóztatta és börtönbe zárták. Lopott jószágért életével fizetett a katona, bárhogyan is jutott hozzá. Hacsak valaki váltságdíjat nem fizet érte. Bottyán vállalta, hogy a hatalmas összeget megfizeti, csak a szegény sellyei vitéznek „maradjon meg élete, hogy szolgálhasson még az életben hazájának”. Így írta alá a nevét: „Bottian János, császár és koronás király urunk őfelsége Sellye szabad várassának lovas zászlótartója”.
   Érsekújvárhoz kötődik egyik leghíresebb tette, amikor a főtéren álló mecsetből kihajította az imát mondó müezzint. 1681-1683-ban Komáromba szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, hadnaggyá léptették elő. Részt vett Esztergom és Buda visszafoglalásában, majd a délvidéki várak visszaszerzéséért folytatott harcokban vesztette el a bal szemét. Kiemelkedő vitézségéért I. Lipót ezredessé léptette elő. 1703-ban fölesküdött Rákóczi iránti hűségére, aki tábornokká és a dunántúli seregek főparancsnokává nevezte ki. 1704-ben bevette Érsekújvárat, majd a Vág mentén harcolt. Részt vett a nagyszombati ütközetben. II. Rákóczi Ferenc legkitűnőbb hadvezetője volt, akihez mindvégig hű maradt. A jobbágyok határozott védője, a szegények jótevője, messze földön tisztelet övezte. A gyöngyösi ferences rend templomában temették el.

forrás: Neves emberek