Bornemissza Péter (1535-1584)

   Nemesi rangú, de polgári életmódot folytató család sarjaként született Pesten. Szüleit Pest török kézre kerülésekor, 1541-ben elvesztette, és ezután felvidéki rokonai nevelték. Kassán volt diák, de 18 éves korában egy Habsburg-ellenes élű diákcsíny miatt börtönbe csukták, majd amikor sikerült megszöknie, a Felső-Tisza vidékére menekült. 1557-ben elbúcsúzott hazájától és külföldre ment. Előbb Padovában tanult, majd a humanista filológia egyik fellegvárában, Bécsben. 1558-ban itt készült Szophoklész-átdolgozása, a Magyar Élektra. Később Wittenbergben a reformáció eszméinek harcosa lett. A 60-as évek elején hazatért, 1564-ben prédikátor lett Balassi János zólyomi udvarában, és egyúttal a két Balassi-fiú Bálint és Ferenc nevelője. Amikor 1569-ben Balassi Jánost koholt vádak alapján letartóztatták Bornemissza előbb Galgócon, majd Semptén működött, mint prédikátor. A környék protestáns papjai nemsokára szuperintendensükké választották. Semptén könyvnyomtató műhelyt rendezett be.
   1578-ban perbe fogták az Ördögi kísértetek című művének kiadása miatt, amit bevallottan saját vívódásai és szenvedései ihlettek. Elfogták, de később Detrekő várában talált menedéket. Hátralévő éveiben itt és a közeli Rárbokon dolgozott. Ő adta ki a leggazdagabb protestáns énekgyűjteményt, és Postillák címen megjelentette prédikációs gyűjteményét is. 1584-ben Rárbokon halt meg.
   Bornemissza Péter műveltségében és munkásságában szerves egységbe olvadt a humanizmus és a reformáció. Hívő és harcias protestáns prédikátor volt a katolikus és királyi Bécs hatósugarába tartozó Felvidéken. Mint sokoldalú, ellentétektől és kétségektől tépett reneszánsz embert erősen foglalkoztatta saját és mások lelkivilága. A magyar nyelvű költészet, dráma és próza művelésére törekedett. Tőle származik a magyar nyelvű világi lírai vers első remeke, a „Siralmas énnéköm…” kezdetű.

Forrás: A táj szelleme – neves emberek